forintot a vállalkozási kutatóhelyeknél, további 16%-át (138 milliárd forintot) a felsőoktatásban, 13%-át (112 milliárd forintot) pedig az államháztartási szektorba tartozó kutató-fejlesztő intézeteknél és egyéb költségvetési kutatóhelyeknél költötték el. A K+F-ráfordítások forrásainak szerkezete nagyjából a 2000-es évek közepe óta fokozatosan a vállalkozói finanszírozás irányába tolódott el. Ugyan 2022-ben a vállalkozásoktól származó ráfordítások összege (393 milliárd forint) 14%-kal elmaradt a 2021. évitől, a kutatás-fejlesztési tevékenység 44%-át ebből a forrásból finanszírozták. A két évtizede még domináns államháztartási források 2022-re a K+F-ráfordítások 36%-át (315 milliárd forintot) biztosították. Az elmúlt években országos és megyei szinten is a műszaki tudományok területén emelkedett a legdinamikusabban a K+F-ráfordítások összege. 2022-ben hazánkban az itt felhasznált pénzeszközök a teljes K+F-ráfordítás 57%-át adták. A műszaki tudományokon belül a legtöbbet a gyógyszeripari (13%), valamint a villamos-, elektronikai és informatikai mérnöki tudományok (14%) területén fordítottak kutatás-fejlesztésre. 2022-ben 35 kutató-fejlesztő hely működött Vas vármegyében, ahol összesen 766 fő alkalmazott végzett kutatási tevékenységet (állományi K+F-létszám). A kutató-fejlesztő helyek ráfordítási és költségei az utóbbi években rendre meghaladták a 15 milliárd Ft-ot, míg a kutató-fejlesztő helyek a K+F beruházásokra évente mintegy 700 millió Ft-ot fordítottak. Kutatásfejlesztés a felsőoktatásban A vasi kamara hagyományosan jó kapcsolatot ápol az ELTE Savaria Egyetemi Központtal. Az ELTE, mint Magyarország egyik vezető egyeteme számos területen folytat olyan kutatási tevékenységet is, amely a vállalkozások innovációs aktivitását segítheti. Ezek között megtalálhatóak az anyagtudomány terén végzett kutatások, beleértve a nanomérnöki kutatásokat, az anyagtulajdonságok vizsgálatát és az új anyagok fejlesztését is. De találkozhatunk a fenntarthatóság és a környezetvédelem területén folyó kutatásokkal is, amelyek a megújuló energiaforrások hasznosítására, az éghajlatváltozás hatásainak elemzésére, vagy éppen a környezetvédelmi politikák vizsgálatára fókuszálnak, beleértve a fenntartható energiatermelést és az energiapolitika vizsgálatát. Nemrégiben egy Magyarországon egyedülálló, de Európa-szerte is ritka fejlesztést hajtott végre az ELTE SEK informatikai kara: két újítást adtak át, amelyek a gépész- mérnökképzésben részt vevő hallgatók tudását teszi majd versenyképesebbé. Egy nagyobb projekt keretében – amely egy úgynevezett szoftver- és adatintenzív szolgáltatások kompetenciaközpont létrehozását célozza – üzembe helyeztek egy hattengelyes ipari hegesztőrobotot, amelyen az alap- és mesterszakos diákok pályaprogramozást és hegesztéstechnológiai alapokat tanulhatnak. Az áramlástan laborba olyan szélcsatornát telepítettek, amely áramlások modellezésére, és a szenzoroknak köszönhetően olyan paraméterek mérésére alkalmas, mint a sebesség, a nyomás vagy a hőmérséklet. Különlegessége, hogy az áramló levegő fagypont alá hűthető, és a vízbefecskendezésnek köszönhetően jegesedési folyamatok modellezésére is alkalmas. Ezzel kutatási projektekben és nemzetközi együttműködésekben is fontos szerepet játszik majd. A körforgásos gazdaság fontossága Manapság, amikor a körforgásos gazdasági modell kialakítása a cél, a vállalkozói szemléletformálás elengedhetetlen. A vállalkozásoknak a termelést (és a fogyasztást) úgy kell megtervezni, hogy minimalizálni lehessen a hulladéktermelést és a környezeti hatásokat. A körforgásos gazdaságban az erőforrások újra hasznosítása alapelvárás, amellyel a termékek életciklusát hosszabbíthatjuk meg. A cél tehát a fenntarthatóság, a hulladékcsökkentés és a környezeti terhelés csökkentése. A környezeti erőforrások védelme és fenntartható módon való felhasználása a közelmúlt egyre fontosabb kérdésévé vált. Ennek köszönhetően a gazdaságok és a foglalkoztatás zöldítése egyre nagyobb teret nyert az Európai Unió nemzetgazdaságaiban és hazánkban is. Nehéz meghatározni ugyan, hogy mely szakmák és mennyire számítanak zöldnek, a megújuló energia szektor növekedése egyértelműen azt jelzi, hogy jelentős bővülés ment végbe mind a hozzáadott érték, mind a foglalkoztatottak számának vonatkozásában is. Magyarország körforgásos anyagfelhasználás arányát 2010 óta mérik. A kezdeti 5,3%-os arányról tíz év alatt 8,7%-ra nőtt, ami 60%-os javulást jelent, de a körforgásos anyagfelhasználási arány ma még nem éri el a 10%- ot. A körforgásos anyagfelhasználási arány növekedése azt jelzi, hogy egyre több esetben helyettesíti másodlagos nyersanyag az elsődleges nyersanyagokat, így kevesebb elsődleges anyag kitermelésére van szükség, és ezáltal kevésbé nőnek a nyersanyag-kitermelés okozta környezeti károk. Azok a vállalkozások, amelyek korán bekapcsolódnak a körforgásos gazdaságba, hosszú távú versenyelőnyre tehetnek szert azokkal szemben, akik nem követik ezt a modellt. A körforgásos gazdaság új piaci lehetőségeket is teremt, például a szervizalapú üzleti modellek, az anyagok visszagyűjtése és az újrahasznosítás terén. Fontos azonban megjegyezni, hogy a körforgásos gazdaságba való áttérés nem mindig könnyű, és jelentős beruházást, ill. változtatást igényelhet a vállalkozásoktól. Hosszú távon azonban számos előnyt kínálhat, beleértve a gazdasági fenntarthatóságot és a környezetvédelmi előnyöket is. A fenti anyag összeállításában a VMKIK gazdaságfejlesztési munkatársai vettek részt, felhasználva a KSH, az OPTEN, az MKIK GVI adatait és elemzéseit. 7 ELEMZÉS Nem festenek derűs képet a világban jelenleg zajló folyamatok, a fenntarthatóság és az innováció kérdése kulcsfontosságú lesz jövőnket illetően – hangsúlyozza Cseri József, az Autófókusz Kft. ügyvezetője. Az emberi faj fennmaradása a tét, a globális felmelegedés elleni küzdelemben pedig a technológiai fejlődést és a személyes felelősségvállalást is a cél szolgálatába kell állítanunk. esetében kiemelt előny, hogy feleslegessé válik a jármű hajtásához szükséges nagytömegű akkumulátor beépítése, ami releváns választ adhat a tisztán elektromos hajtású gépkocsik akkumulátorának súlyával összefüggő hatótáv anomáliákra is. Természetesen a hidrogén térnyerését illetően is számos technikai és infrastrukturális kérdést kell még figyelembe venni, de a lehetőség önmagában is alapot szolgáltat ahhoz, hogy a fenntarthatóság kérdését az innovációk és a kreatív megoldások szemszögéből közelítsük meg. Rohamos fejlődés Az emberiség fejlődéstörténetének legintenzívebb szakaszaként értelmezhetjük jelenünket. A múlt századtól kezdődően napjainkig bezárólag olyan dinamikája volt a technológiai fejlődésnek, ami korábban egyszerűen elképzelhetetlen volt. A digitalizáció, ezen belül a mesterséges intelligencia térnyerésének eredményeként az elkövetkező években pedig még az eddigieknél is erőteljesebb változásokkal számolhatunk. Ez egyesek számára aggasztó, mások számára pedig a reményt hordozza magában; azt a bizakodást, hogy az előttünk előtt tornyosuló problémák kezelhetőek lesznek. De ez egy nagyon összetett és komplex kérdés. A személyes felelősség Minden egyes embernek a legcsekélyebb hozzájárulása is egy lépés ahhoz, hogy civilizációnk jelenleg ismert formája fennmaradhasson, a társadalmi felelősség kérdése az egyén szempontjából is kulcsfontosságú. Ám aligha vitatható, hogy a probléma kezeléséhez globális összefogásra van szükség, a politikai elit és a gazdasági szereplők részéről is. Kérdés, hogy egy profitorientált, a folyamatos gazdasági növekedés és a fogyasztói elvárások kényszerétől vezérelt világban mikor születik meg ennek felismerése. A magunk részéről legfeljebb bizakodhatunk, hogy mielőbb. A fenntarthatóság, mint fogalom egyre gyakrabban hangoztatott tézis. Az emberi civilizációra aktuálisan leselkedő legfőbb veszélyforrás a globális felmelegedés, ezért a fenntarthatóság kérdését is ebből az aspektusból érdemes megközelíteni. A mezőgazdaság és az ipari termelés fejlődése, közvetve az emberiség szén-dioxid kibocsátása rendkívüli, ráadásul egyre gyorsuló mértékben növekedett az elmúlt évszázadokban, ez pedig közvetlen összefüggésben van bolygónk hőmérsékletének alakulásával. Erős aggályok vannak azzal kapcsolatban, hogy képesek leszünk-e úgy mérsékelni a szén-dioxid kibocsátásunkat, hogy az évszázad végéig célként kitűzött 1,5 Celsius-fok körül tartsuk a hőmérséklet emelkedését. Jelen állás szerint ez sajnos aligha megvalósítható, a pesszimista forgatókönyvek már a 3-4 Celsius-fokos növekedést sem zárják ki, a 1,5 Celsius-fokos növekedés pedig akár ennek az évtizednek a végére is bekövetkezhet. Ez pedig beláthatatlan következményekkel járhat az emberiség életkörülményeire és jövőjére nézve. Olyan kihívás ez, melynek kockázatait nem lehet eléggé hangsúlyozni, hatásait pedig komplex módon, a társadalmi és gazdasági folyamatok számos vetületén keresztül kell elemezni. A népességrobbanással, az ökoszisztéma változásával, a nyersanyag- és energiaigénnyel, valamint a károsanyag-kibocsátással kapcsolatos kérdések kulcsfontosságúak a fenntarthatóságot illetően, melyhez elengedhetetlen a szemléletváltás a politika, a gazdaság és a társadalomminden szintjén. Kihívások az autós iparágban Mi épp abban az iparágban vagyunk érintettek, ahol kiemelten fontos, jogszabályok által is elvárt célkitűzés a szén-dioxid kibocsátás mérsékelése, ám a probléma jóval összetettebb annál, minthogy erre egyszerű és átfogó megoldást lehetne találni. Az Európai Bizottság vonatkozó direktívája 2035-re irányozta elő azt a követelményt, hogy onnantól csak olyan új autók legyenek forgalomba hozhatók, melyek zéró emisszióval rendelkeznek. Ez egy üdvözlendő törekvés, de a megvalósíthatóság kérdéses. Az iparágat érintő elvárás döntően az elektromos autókra helyezi a fókuszt, ám ezt magam is aggályosnak tartom. Nekünk ugyanis – ahogy azt Akio Toyoda is megfogalmazta –, nem a technológia a legfőbb ellenségünk, hanem a szén-dioxid. Ha csak egy megoldásra koncentrálunk, azzal a technológia fejlődés és az innováció lehetőségeit szorítjuk korlátok közé. Ráadásul a tisztán elektromos autók preferálása mögött is vannak kérdőjelek, akár a gyártástól eredeztetett életciklusra vetített ökológiai lábnyom aspektusából vagy a töltésükhöz szükséges energiaigény és infrastruktúra, illetve a fogyasztói szokások szemszögéből közelítjük azt. Az elektrifikáció természetesen egy megkérdőjelezhetetlen és támogatandó alternatíva a zöldebb világ irányába, de a tisztán elektromos autók egymagukban aligha fognak megoldást jelenteni a mobilitás globális kihívásaira. Úgy vélem, az eltérő vásárlói igényekhez és lehetőségekhez igazodó, akár különböző technológiák keresztezésén alapuló hibrid megoldások környezetre gyakorolt hatásainak elemzése alapján kellene a célokat – és a jogszabályi elvárásokat is – újragondolni. Hidrogénnel hajtott járművek Az eredeti uniós szándék – amit egyébként 2026-ban terveztek újratárgyalni – már most fellazult: a belső égésű motorokkal hajtott új autók 2035-öt követően is szerephez juthatnak, feltéve, ha olyan üzemanyaggal vannak megtöltve, amelyek a zéró emisszió irányába mutatnak. Ez a lehetőség felerősítheti a szintetikus üzemanyagokkal folytatott kísérleteket, akárcsak a hidrogénnel, mint üzemanyaggal kapcsolatos kutatásokat. A hidrogén – már jelenleg is bizonyított – használatának két útja lehetséges: egyrészt a belső égésű motorok üzemanyagaként történő felhasználása, másrészt tüzelőanyag-cellás járművekben történő, elektromos motor meghajtását szolgáló alkalmazása. Utóbbi Az ember mindig kreatívan nézett szembe a kihívásokkal Cseri József NÉZŐPONT 8
RkJQdWJsaXNoZXIy MjIzNzg=