galmas alkalmazkodás képessége. Az ezekben rejlő lehetőségeket kell megpróbálnunk felszínre hozni, a vállalkozások edukálásával vagy aműködő tapasztalatok átadásával. Ezt értelmezhetjük úgy, hogy Vas vármegyében nagyobbfigyelmet kapnakakisebbvállalkozások? Ismerjük el, hogy a multinacionális cégek érdekérvényesítése a tevékenységük jellegéből, volumenéből adódóan könnyebb. Komoly apparátusok dolgoznak a háttérben, a kormány figyelmének a középpontjában vannak, ami abból a szempontból érthető, hogy ők adják a magyar GDP nagyobbik hányadát. De foglalkoztatás tekintetében már fordított a helyzet, ugyanis összességében a kis- és középvállalkozások a legnagyobb munkáltatók. Az ő érdekeik érvényesítése komoly kihívást jelent, de számunkra kulcsfontossággal bír. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy a nagyvállalatokra kevésbé fókuszálnánk; célunk, hogy számukra is létrehozzunk egy platformot a közös gondolkodásra, a megye gazdaságát érintő stratégiai céljaik támogatására. A kamara alapszabálya alapvetően az érdekérvényesítést tekinti irányadónak, ami nem csak szemantikai értelemben más, mint az érdekképviselet, amit a vállalkozók elvárnak tőlünk. Ugyanakkor az elvárás a vállalkozók szemszögéből érthető, ezért nekünk a szükséges empátiával kell hozzájuk viszonyulnunk. Ők a kamarától segítséget várnak, ezért nem lehet más a küldetésünk, mint hogy lehetőségeink szerint kiálljunk érdekeik érvényesítéséért. Számomra mindegy, hogy egy mikrovállalkozásról, kis- vagy nagyvállalkozásról van szó, a lényeg, hogy mindenki megkapja az adott keretek közt tőlünk elvárható támogatást, illetve annál egy kicsit többet is. Az érzést, hogy tudják: magunkénak érezzük a problémáikat. Van elképzelése arról, hogy ez milyen formában történjen? Már előkészítettem a programomat, melynek részleteit mihamarabb szeretnék megosztani másokkal is. Nem csak az elnökséggel, de a megye gazdasági irányításában meghatározó szerepet betöltő intézmények, hivatalok, hatóságok vezetőivel is. Szeretném bevezetni a fogadóórák rendszerét, hogy még közelebbről ismerjükmeg a vállalkozókat érintőproblémákat. Tavaly a vármegye nyolc városában tartottunk regionális vállalkozói fórumot, azzal a szándékkal, hogy közelebb vigyük az emberekhez a kamarát, és nagyon érdekes következtetéseket tudtunk levonni. Azok a vállalkozások, melyek igénybe vették a kamara szolgáltatásait, a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak a tapasztalataikról. Mások, akiknek nem volt érdemi kapcsolatuk a kamarával, inkább fenntartással viszonyultak a szervezethez. Ennek több összetevője is volt, melyek szinte kivétel nélkül túlmutattak a megyei szervezet megítélésén, és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) irányába megfogalmazott kritikákban nyilvánult meg. Sajnos azt kell mondjam, több esetbenmegalapozottan. Mire gondol? Példaként említhetem a KATA egyik pillanatról a másikra történő kivezetését. Ráadásul év közben, ami bizony komoly kihívást jelentett az érintett vállalkozások számára. A mi kamaránk azon az állásponton volt, hogy ennek nem lett volna szabad így történnie, számos lehetőség lett volna ennek az adózási módnak a korrekciójára. Az MKIK hibázott, abban, ahogy kommunikálta az ügyet, és ez joggal irritálta a vállalkozókat. Tény, hogy a KATA sokak számára vonzó lehetőséget jelentett, amint az is, hogy nem kevesen voltak, akik sajátosan értelmezték az adóoptimalizálás, esetenként inkább az adókerülés kérdéskörét. Mindez lyukat ütött a költségvetés bevételi oldalán, ezért az állam lépéskényszerbe került. A KATA egy jól működő és támogatandó eszköz volt a gazdaság kifehérítésére, de sajnos a visszaélésekre is lehetőséget kínált. Munkavállalók széles körét kezdték el vállalkozóként „foglalkoztatni”, ami természetesen jogilag is kérdéseket vetett fel. Ezzel együtt sem tartottuk helyesnek a KATA rapid módon történő kivezetését, még kevésbé azt, hogy ez mintegy a kamara által javasolt kezdeményezéséként tudatosult az emberekben. A kamara nem jogalkotó szerv, ráadásul még indokolható változtatások esetében is kompromisszumra kell törekednie az állam és a gazdasági szereplők érdekeinek összehangolásában. Lehet, hogy egyes lépések elkerülhetetlenek, de ez sem járhat azzal, hogy a vállalkozások ne érzékeljék a kamara irányukba tanúsítandó elkötelezettségét. Súlyos hiba, ha ez az elvárás csorbul, ezért minden kezdeményezést a kölcsönös érdekek figyelembevételével és a szükséges empátiával szabad csak kezelnünk. Továbbmegyek; a KATA valorizálása is egy lehetőség lett volna az adónem fenntartására vonatkozóan, de az ezzel kapcsolatos egyeztetések még azelőtt elakadtak, hogy átfogó párbeszéd kezdődhetett volna. De említhetném a Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központ (NTAK) elvárásaival kapcsolatos kötelezettségek kérdéskörét is, mellyel kapcsolatban szintén jeleztük aggályainkat. Ezek elsősorban a kis létszámmal és forgalommal működő egységek többletterheivel kapcsolatban fogalmazódtak meg. Ami például elvárható egy nagy forgalmat lebonyolító, komoly apparátussal működő szállodától, az nem feltétlen szükséges vagy életszerű egy falusi turizmusban érintett, esetleg digitálisan kevésbé felkészült panziótól. Annyit legalább sikerült elérnünk, hogy 100 millió forint éves forgalom alatt egy átmeneti moratórium volt hatályban, ezt követően, félek, sokan inkább feladták vállalkozásukat. Ami valószínűleg az államnak sem volt érdeke. Ezek a példákmutatják, hogy sokkal szorosabb együttműködés szükségeltetne a kormány és a kamara között. Meggyőződésem, hogy a szakmai szempontok következetes képviselete elősegíti a gazdaság növekedését, de ehhez folyamatos, konstruktív és érdemi párbeszédre van szükség. Ön szerint mi a kamara elsődleges feladata? Számos, önmagában is fontos feladatkört említhetnék, ezek között talán nem is érdemes prioritási sorrendet felállítanunk. Amennyiben mégis megteszem, ki kell emelnem a jogszabályi környezet formálásában betöltött szerepünket. Őszintén szólva, e téren az eddigieknél sokkal erőteljesebb aktivitást tartok szükségesnek. Annál inkább, mert a gazdaságból hozzánk közvetlenül beérkező információk kulcsfontossággal bírnak a működési feltételek és jogszabályi keretek optimalizálásában. A szerteágazó adminisztratív kötelezettségek, az esetenként nem életszerű vagy nehezen betartható szabályozások komolyan gátolhatják a piaci szereplők tevékenységét , közvetve az ország versenyképességét is. Nagyon fontos, hogy ebbéli vállalásunkban ne csak lekövessük a jogalkotói törekvéseket, hanem kezdeményezők legyünk. Ez nyilván több munkát és nagyobb elkötelezettséget igényel tőlünk, de tapasztalataim alapján bizton állíthatom, ez a fajta proaktivitás a legtöbb esetben eredményre vezet. Fontos az is, hogy szolgáltatóként a kamara filozófiájában és hitvallásában is igazodjon a vállalkozók által megfogalmazott elvárásokhoz. A jó értelemben vett szolgálatot tekintem irányadónak. Aminek humán háttere is adott, büszkék lehetünk a kamara operatív ügymenetében közreműködő munkatársakra. Azok a vállalkozók, akik kapcsolatba kerültek az apparátussal, rendkívül elégedettek szolgáltatásainkkal. A szkeptikusok általában nem saját tapasztalataik, inkább zsigeri érzéseik, fenntartásaik alapján közelítik meg a kérdést, mondván, mit nyújt nekik a kamara? Jó szívvel javaslom: győződjenek meg róla! Még a sokak ellenérzését kiváltó – egyébként nem a kamara által, hanem törvény alapján – kivetett ötezer forintos regisztrációs díjért is számos feladatot látunk el, nem beszélve szolgáltatásaink széles köréről. Ha valaki önkéntes tag lesz, az már egy másik szint. Úgy szeretném számukat gyarapítani, hogy az egyben hozzáadott értéket, rangot is jelentsen számukra. Minél több vállalkozó gondolkodik felelősségteljesen, annál többen felismerik majd a közös fellépés vagy a tapasztalatok megosztásának jelentőségét, illetve a kamarai tagságban rejlő előnyöket. Kétségtelen, hogy ez számunkra is komoly kihívást jelent, de ha nem hinnék ennek sikerében, nem vállaltam volna a pozíciót. Mit üzen a kétkedőknek? Azoknak, akik eddig főként kritikát fogalmaztak meg a kamarával kapcsolatban? Legyenek bizalommal a kamara iránt, és higgyék el, nem üres ígéreteket fogalmazok meg. Ismerem a kamara működési rendszerét, a hátterét, az itt dolgozó kollégák és a tisztségviselők e l k ö t e l e z e t t - ségét. Nagyon szeretnék hinni abban is, hogy a személyem iránt megny i l vánu l ó bizalom eddigi üzleti, gazdasági, társadalmi tevékenységem visszaigazolásaként értelmezhető, ami fokozott felelősséget jelent számomra. Azt a felelősséget, hogy személyesen is meg kell feleljek az elvárásoknak. A kamarában komoly értékek vannak, melyeket felszínre kell hoznunk, illetve hatékonyabban kell kommunikálnunk. A gazdaság, közvetve az ország érdekében is. Tudom, hogy a kamara nempolitizál, demégiscsak egy politikai erőtérbenműködik. Ez nem cáfolható. Amint korábban már utaltam rá, konstruktív együttműködésre kell törekednünk a gazdaság irányítóival. A kamarának elfogadottnak kell lennie a politika számára, ugyanakkor a képesnek kell lennie a hatékony érdekérvényesítésre is. Tisztában vagyok a korlátainkkal, amint azzal is, hogy hos�- szabb távon a szervilizmus többet árt, mint használ a gazdaságnak. Ez egyszerre jelent együttműködést 9 INTERJÚ INTERJÚ 10 A KAMARA NEM JOGALKOTÓ SZERV, RÁADÁSUL MÉG INDOKOLHATÓ VÁLTOZTATÁSOK ESETÉBEN IS KOMPROMISSZUMRA KELL TÖREKEDNIE AZ ÁLLAM ÉS A GAZDASÁGI SZEREPLŐK ÉRDEKEINEK ÖSSZEHANGOLÁSÁBAN. LEHET, HOGY EGYES LÉPÉSEK ELKERÜLHETETLENEK, DE EZ SEM JÁRHAT AZZAL, HOGY A VÁLLALKOZÁSOK NE ÉRZÉKELJÉK A KAMARA IRÁNYUKBA TANÚSÍTANDÓ ELKÖTELEZETTSÉGÉT. CSERI JÓZSEF
RkJQdWJsaXNoZXIy MjIzNzg=