kanélküli lettem. Innen indítottam el saját vállalkozásomat, merthogy támogatás volt ehhez. Kényszervállalkozóként kezdtem, mint ahogy akkor sokanmások. Volt valami családi indíttatás az építőiparhoz? Semmi. A nyolcvanas években még nem akart mindenki érettségizni, sokan mentek szakmunkásképzőbe is, amelyeknek még nagyobb súlyuk, tekintélyük volt. Több nyolcadikos osztálytársam is jelentkezett kőművesnek, így velük tartottam. Megjelöltem ugyan a festő szakmát is, de szerencsére kőművesnek vettek fel. Akkoriban, a rendszerváltás utáni években nem volt könnyű a kényszervállalkozók élete. Én nem panaszkodom. Akkor már egész jó kőműves és burkoló voltam, jártam ki Ausztriába, sok mindent megtanultam, és hasznát vettem a vasépes kapcsolataimnak is, így onnan is kaptam munkát. Nagyon gyorsan felfutott a vállalkozásom, először ketten voltunk, aztán négyen, hatan, tízen végül két évmúlva megalakítottam a korábban említett Szárnyas Kft.-t. Egyszerűenmuszáj volt, olyan gyorsan növekedtünk. Az ezredforduló környékén már negyven körül voltunk, olyan épületeken dolgoztunk, mint a szombathelyi Hotel Pelikán, a Palace irodatömb vagy Kőszegen a Portré Étterem. De aztán vissza kellett venni a tempóból. Ezt nem teljesen értem. Nagyon felhígult a munkaerőnk, és ilyenkor több szakmai hiba csúszik be, mint amit én kívánatosnak és kezelhetőnek tartok. Az embernek tudnia kell, hogy mennyi az a létszám, amit hatékonyan el tud irányítani. Nem szerettem volna azokhoz tartozni, akiknek hamarabb be kellett fejeznie a vállalkozását, mint tervezték. Én mindig is hittem abban a mondásban, hogy addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér. Szép dolog nagyot álmodni, de magasról nagyot lehet esni. Az irodában négyen vagyunk, a munkámat két műszaki előkészítő és egy gazdasági ügyekért felelős szakember segíti. Ha harminc fölé menne a létszámunk, ennyien nem tudnánk megoldani a menedzsmentet, az egész vállalkozást át kellene strukturálni, és egy olyan szerkezet jönne létre, amit már nemszívesen csinálnék. Akkor ezek szerint a mostani, kisvállalkozói méretet tartja ideálisnak. Igyekszem becsületesen dolgozni, nem szeretek visszamenni garanciális javításokra, szeretek nyugodtan aludni. Ugyanaz a telefonszámom 1997-től, ha érti, mire gondolok. Mikor vettékmeg a kőszegi tüzépet? Már több mint nyolc éve mi üzemeltetjük. Előtte festékboltunk volt a városban, azzal költöztünk ide, azóta fejlesztgetjük ezt a telepet, ami nemegy klasszikus tüzép; ha a régi világban élnénk, azt mondanám rá, hogy szatócsbolt. Most építjük be a tetőteret, azért vannak mindenfelé állványok. Bővítjük, mert kinőttük, és amúgy is szerettünk mindig több lábon állni. Egyébként ez a központi telephelyünk és itt vannak az irodáink is. Javaslom, hogy itt az elején tisztázzuk, hogy ön hány vállalkozást üzemeltet? Az idők folyamán a különböző tevékenységekre különböző cégeket hoztunk létre. Az SZ.J. és Társa birtokolja és üzemelteti ezt az ingatlant, ahol most vagyunk. A kereskedelmet a Kőszegi Tüzép Kft. végzi, az építési munkákat a Szárnyas Kft. és a Szárnyasép Kft. végzi. Azért az utóbbiból kettő, mert az 1998-as indulású Szárnyas Kft. pusztacsói bejegyzésű, oda fizeti az adót, és amikor Kőszegen nyertünk el munkákat, a város képviselőtestülete szóvá tette, hogymi nem vagyunk helyi vállalkozás. Így szétszedtük a céget és a munkákat, és azóta a kőszegi munkákat leginkábba kőszegi bejegyzésűSzárnyasépKft. végzi. A két cégben jelenleg 26-27 ember dolgozik, fele-fele arányban, de a foglalkoztatás gyakorlatilag közös. Így már világos, jöhet a történet, ami idáig vezetett. Ezek szerint ön Pusztacsóról indult. Kőszegen születtem, Cákra vittek haza, de amikor egyéves voltam, elköltöztünk Pusztacsóba. Az általános iskolát a szomszédos faluban, Nemescsóban kezdtem, de a felső tagozatot már Kőszegen végeztem, az akkori Kossuth Zsuzsában. Később Kőszegre is nősültem, azóta is itt élek és szinte minden ehhez a városhoz köt. De a gyökereim pusztacsóiak maradtak. Közben Szombathelyen elvégezte az építőipari iskolát. Szakmunkásképzőben kezdtem, mint kőművestanuló, aztán rögtön elvégeztem a szakközépiskolát és a technikumot is. Ez a nyolcvanas években volt, amikor az iskolák ide-oda vándoroltak Szombathelyen. A diákéveim alatt a Vaséppel kötöttem egy tanulmányi szerződést, hogy mikor végzek a tanulmányaimmal, vezető beosztásban dolgozhatok náluk. 1991-ben végeztem is, csakhogy addigra a Vasép Kőszegi Kft. nehéz helyzetbe került, így nem tudtak foglalkoztatni. Bevonultam katonának, aztán elkezdtem kőművesként ésépítésvezetőként dolgozni, deneméreztemjól magam a pozícióban, nem volt elég kihívás, így munINTERJÚ 30 SZÁRNYAS JÁNOS Hidegfejjel, melegszívvel éstiszta kézzel „Jé, annak idején itt vettük a szalagparkettát nagypapa büki házához” - mondom Szárnyas Jánosnak, akivel egy késő délutáni randevút beszéltünk meg a kőszegi tüzép irodájában. „Az könnyen lehet” – bólint rá beszélgetőpartnerem, és közli, hogy időnk van bőven, de nemvégtelenül, mert este még várja egy teremfoci meccs (FC Passz), amit nem szívesen hagyna ki. Aztán szép lassan kibontjuk a szálakat.
RkJQdWJsaXNoZXIy MjIzNzg=