nálnak, megyek, segítek, igyekszünk megoldani a problémákat. Szóval elfogadnak. Sok közbeszerzést nyertek a cégei. Erre mi a recept? A legfontosabb szerintem a referencia. A legelsőre már nem is emlékszem, de arra igen, hogy a kezdetekben mi sem tudtuk pontosan, hogyan kell pályázatot írni, így nem egyszer előfordult, hogy formai okok miatt zártak ki bennünket. Mára már nagyon megtanultuk ezt a részét is, másrészt rugalmasabbak a kiírások is. Ugyanakkor az is igaz, hogy néhány évvel ezelőtt egy munkára 3-4 cég jelentkezett, most 8-10. Szóval nemkönnyű. Ez azt is jelenti, hogy a közbeszerzések már nem olyan meghatározóak a cégei számára. Az idei évben már jóval kevesebb ilyen munkánk van, mint a megelőző években. De közben érkeznek megrendelések multinacionális cégektől, visszatértünk a családi házak építésére is, és most végezzük az elmúlt tíz évben elmaradt saját beruházásainkat is, mint például a már említett padlástérbeépítés. Mikor készültem a beszélgetésre, láttam, hogy a vármegye számos ismert épületét önök építették avagy újították fel, a szombathelyi Tóvendéglőtől kezdve az Őrségi Nemzeti Park épületein át a kőszegi városházáig. Van közöttük olyan, ami valami miatt emlékezetesebb, fontosabb, mint a többi? A kőszegi vár például ilyen volt, érzelmi okokból is: korábban az Ostromnapokon sokat jártam a falakon, mint kapitány. Nagyon nehéz, de szép munka volt a Kálvária-templom felújítása is, az utóbbi időkben pedig az újra nyitott körmendi mozi bizonyult érdekes feladatnak a speciális követelmények – szigetelés, hangtechnika stb. –miatt. De építettünkmi már focipályát is. Láthatóan mindig sok munkájuk volt az építőiparban. Miért kezdték el a kereskedelmet? Annak idején egy csapatépítő disznóölésen vettünk részt Pusztacsóban, bátyámmal estére már jó hangulatban voltunk, beszélgettünk, és mire végeztünk a sütögetéssel, eldöntöttük, hogy indítunk egy festékboltot, ami aztán kinőtte magát. Jó döntés volt. Egyrészt, mert egy építőipari cégnek mindig kell anyag, másrészt mindig is a több lábon állás híve voltam. Az elmúlt évtizedekben szintemegszámlálhatatlan szakmai, társadalmi, sőt miniszteri díjat kapott. Ha felsorolnánk az összeset, szétfeszítené ennek az írásnak a kereteit. Így – kissé sportszerűtlenül – arra kérem, válasszon ki egyet közülük. Talán azt, hogy Pusztacsó díszpolgára lettem. 2021-ben történt ez a megtiszteltetés, amunkámés a cégemmellett ebben bizonyára szerepe van annak, hogy éveken át képviselő voltam Pusztacsóban, majd annak idején aktív közreműködésemmel elindítottuk a Malacfesztivált, amit egy évtizeden át csináltunk közösen a falu lakóival. Ezekre az eseményekre, a településre több ezer ember érkezett, és ennek a kis zsákfalunak, a 150 fős községnek, sokan megismerték a nevét. Azóta például nincs is eladóház. Énpedig, bevallommeglepődtem és nagyon meghatódtam, hatalmas megtiszteltetés volt ez számomra. Számos társadalmi szerepvállalása is van, ön például a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) vármegyei elnöke. Igen, a VOSZ-t, mely egy érdekképviseleti szervezet még Demján Sándor örökös elnök indította el a nyolcvanas évek végén, ő sajnos már nincs közöttünk. Az érdekképviselet mellett ötletgazdája volt a Széchenyi-kártya program elindításának és kiterjesztésének, valamint megalapította a Prima Primissima díjat is. Ez utóbbi a szívügyem. Jó érzéssel tölt el, amikor látom a díjazottakon, hogy míg egy életen át dolgoztak, tettek a közösségért, ezen a gálán munkásságuk pozitív visszajelzést, elismerést kap, értékelik munkásságukat. Már régóta tagja voltam a szervezetnek, amikor 2016-ban az előző elnök úgy döntött, hogy nem indul, és megkérdezett, hogy vállalnám-e, ha jelölne a pozícióra. Visszakérdeztem, hogy mennyi feladattal jár, amire azt füllentette, hogy nem sokkal. Így elvállaltam a jelölést, a tagság pedig megválasztott. Hogy bírja? Azért egy építőipari vállalkozás működtetése is sokmunkával jár. Ha jó kollégái vannak az embernek, csapatként dolgoznak vele, lelkiismeretesen segítik munkáját, le tudnak bizonyos terheket venni az ember válláról. Nemrég Nyíregyházán voltam egy kétnapos elnökségi ülésen, közös munkával, ügyesenmegoldottuk. És emellett tagja az iparkamarának is. Nagyon régóta tag vagyok, a múltban szoros kapcsolat szövődött közöttünk a tanulók oktatása miatt, sajnos ma már nem foglalkoztatunk tanulókat, de továbbra is aktívan részt veszek a kamara életében. Az a típusú ember vagyok, aki szeret segíteni, aki szeret másoknak aládolgozni valami jó cél érdekében. Amikor az Ostromnapokon a várfalon voltam, nem a kardot forgattam, hanem a háttérből szerveztem, terelgettem a társaságot, hogy minden jól menjen, és együtt örüljünk a végén a sikernek. Ez az élet más területére is igaz. Amikor a beszélgetés elején azt mondta, focizni indul, azt hittem, Bozsokra megy. Azt hallottam, ott igazolt játékos. Ez igaz? Igaz, hetente két edzésünk van, amelyekre el is járok, igaz, leginkább magammiatt. Ha nincsenek elegen a csapatban, akkor a meccseken a kispadon ülök, és be is állítanak 10-20percre. Általábancsatárnak, amit mindig is szerettem. Emellett a covid alatt elkezdtem gyalogolni is, ezt a saját fittségemérdekében teszem, azóta sem hagytam abba. Gyalog járok munkába, ami a városból kicsit kiesik és még mindig többször előfordul, hogy megállnak mellettem ismerősök az autójukkal, és megkérdezik, hogy elvigyenek-e. A mozgás mindig fontos szerepet játszott az életemben. Bakancslistámon szerepelt, hogy minden Magyarországon található nagyobb tavat egyszer egy nap alatt körbe biciklizzek, ez már jó pár évvel ezelőtt teljesült, de azóta is kihívást jelent számomra és felkészülést igényel, hogy évről-évre körbetekerjem a Balatont. Amikor szerveztük ezt a beszélgetést, Szárnyas Patríciával leveleztem. Gyanítom, hogy nem véletlen névazonosságról van szó. Ő a lányom, aki korábban tájrendező-kertépítő mérnöknek tanult, jelenleg másodéves az építészeti egyetemen, és úgy tűnik, hogy ha végez, itt marad a cégnél. A fiam, Benjamin technikumot végzett, ő is itt dolgozik, kint van az építkezésen. Hogy a vállalkozás többgenerációs lesz-e, majd kiderül. De a szomszédos helyiségben van a bátyám, aki a tüzépet viszi, és itt dolgozik az ő felesége, a fia és a párom is. Szóval igazi családi vállalkozás vagyunk. INTERJÚ 32 31 INTERJÚ Fel is veszi a telefont mindig? Ez az utóbbi években változott kicsit. Amikor este elmegyek ebből az irodából, néhány kivételtől eltekintve csak azt a számot veszem fel, amely nem munka miatt keres. Ugyanez a helyzet a hétvégével is, mert valamikor pihenni is kell. Nem én találtam ki, de egyetértek azzal a filozófiával, hogy „hideg fejjel, meleg szívvel és tiszta kézzel”. Eztmáshogy nem lehet. Korrekten, tisztességesen, néhol szükség szerint tárgyilagosan végzem a munkám, mindig szem előtt tartva munkavállalóimat, alvállalkozóimat, de néha kell a kikapcsolódás. Ugyanakkor, ha jól értem, ez azt is jelenti, hogy nagyjából két évtizede ugyanolyan sebességgel halad a vállalkozás. Vannak hullámzások az árbevételben, de ha a stabilitást és a létszámot nézzük, akkor a válaszom: igen. De közben vannak ugrások, ilyen volt például, amikor megvettük ezt a tüzépet, ami munkaszervezés szempontjából is sokat jelent, emellett a gépparkot is bővítettük, és sok más kisebb-nagyobb fejlesztés, amit az évek során eszközöltünk. Az építőiparban folyamatos gond a munkaerő, különösen itt az osztrák határ mellett. Ön ezt hogyan oldjameg? Nagy mozgás nincs a csapatban. Akik az elmúlt huszonvalahány évben elmentek tőlem, azok egy része nyugdíjas lett, néhányan Ausztriában vannak vagy vállalkozók lettek. Az nagyon ritka, hogy valaki másik magyar céghez megy dolgozni, ha véletlenül előfordul, akkor annak általában nem szoktam az útjába állni. A fiatalok jobban mozognak, de az alkalmazottak egy része ugyanaz, akikkel kezdtünk, és ha új ember kell, nagyon sokszor ők ajánlanak be valakit az ismerőseik közül. A régiek tudják, hogy hogyan bánok az emberekkel, hogy milyen főnök vagyok. Ésmilyen főnök? Nyugodt vagyok, szinte soha nem kiabálok, nem veszekszem. Nincs értelme. Talán az is fontos, hogy szerintem jó szakembernek tartanak. Magam is tudom a szakmát, ha nagyon kell magam is beállok a kivitelezésbe, esetleg megmutatom, hogyan kell csinálni. Reggelre előkészítem a napi munkát, átbeszéljük a szükséges rajzokat, az aznapi teendőt. Ha valami gond van, telefo-
RkJQdWJsaXNoZXIy MjIzNzg=