Az üzleti titok, hogy hány süteményt gyártanak itt le naponta? Ezzel most megfogott. A pontos számot nem tudom, de ezres tételek vannak. Nem panaszkodom, a saját üzlethelyiségeink jól mennek és emellett ott vannak még a viszonteladóink is. Városszerte ismert a nevünk, szeretnek bennünket, és ha lesz lehetőség a további fejlődésre, ki fogjuk használni. Vannak terveink. Változott az emberek ízlése az elmúlt évtizedekben? Hogyne, mindig vannak új trendek. Az embereket sok impulzus éri, a televízióban főző-sütő műsorok tömkelegével találkoznak, nem is beszélve az internetről. Mi is rendszeresen előállunk új termékekkel, közben figyelni kell arra is, hogy az utóbbi években egyre népszerűbbek a különböző „mentes” ételek. Ugyanakkor úgy tűnik, a hagyományos ízek is nagyon jól tartják magukat. Ez utóbbiakról mit lehet tudni? A klasszikusok. A Dobos-torta, a krémesek, a Rákóczy-túrós vagy a linzerek. Ezeket nem lehet elhagyni a kínálatból, és mellettük ott vannak a gyümölcsös és egy kicsit extrább termékek. Amagyar süteményeknek van valami jellemzője, ami megkülönbözteti őket más népek süteményeitől. Erről egyszer egy előadást is tartottam, úgyhogy sokat tudnék beszélni róla, de most megpróbálom röviden összefoglalni. Voltak és vannak nagyon jó hazai ötletek és kezdeményezések, de azt is tudni kell, hogy a magyar cukrászatra és süteményekre nagyon erősen rányomja a bélyegét Nyugat-Európa. Azon belül is nagyon markáns az osztrák, svájci, német, franca, cseh és olasz hatás. Az édesebb ízek népszerűségét pedig részben az egykor török uralom hagytamaga után. Lehet, hogy buta a kérdés, de a magyar régiók, vármegyék esetleg városok különböznek egymástól abban a tekintetben, hogy milyen süteményeket szeretnek az ott lakók? Ó, hogyne, mások az ízlelőink. Mondok egy egyszerű példát: az Őrségben nagyon népszerű a rétes, a fővárosiak ízlésére pedig rányomta a bélyegét a betelepülő svábok és az ő kelttésztáik. Az Alföldön sok a gyümölcs, szilva és körte, és az alapanyag részben meghatározza, mi lesz a termék. Vas vármegyében pedig töretlenül népszerű a „hatlapos”, amiből mi is nagyon sokat adunk el, mellesleg ez van a céges autónkra is festve. Az ön receptjei titkosak? Vannak nyilvános receptek, és vannak olyanok, amiket nem szívesen osztunk meg. Én szeretek kísérletezgetni is, a saját számíze alapján módosítani a készen kapott recepteket, eljátszani azzal, hogy miből mit lehet kihozni. Mikor csatlakozott az iparkamarához? Már a kezdetekkor. Emlékszem, hogy 1994-ben a Thököly utcában találkoztam az idősebb kollégákkal, és megbeszéltük, hogy a kézműves kamarán belül megalakítjuk a mi szakosztályunkat. Aztán rám maradt a vezetés is, mert azt 39 INTERJÚ mondták, én fiatal vagyok, jobban ráérek. Nagyon jó gárda volt, sok mindent sikerült tető alá hoznunk, elindítottuk például a Szent György-napi vásárt. Hogy aztán mi lett belőle, az más kérdés. Korábban valahogy több tenni akarás volt az emberekben, összejártunk, beszélgettünk, kiállításokra jártunk. Más idők voltak. Ezért is nehezebb most a kamara dolga, ráadásul korábban több jogosítványa, mozgástere is volt. Így visszanézve azt látom, hogy a magyar kormányok soha nem szerették volna, hogy osztrák mintájú, erős kamara alakuljon ki nálunk. Az is igaz, hogy nálunk az emberek fejében sincs olyan rend, mint a határ túloldalán. A cukrász utánpótlás rendben van? Az oktatásunk ódivatú, hiányzik belőle az interaktivitás. Valahogy úgy tudnámelképzelni az ideális képzést, mint a televíziós show-kat. Egy ember mutatja a kivetítőn, mit kell csinálni, a tanulók ezt másolják, előttük az alapanyagok. Közben lehetne lényegre törőn anyagismeretről és egyebekről beszélni. Tudom, miről beszélek, mert egy évig én is tanítottam. Nekünk annak idején még úgy kellett ellesnünk mindent az idősebbektől, összevadásznunk vagy kikísérletezünk a recepteket, megismerni új technológiákat. Amai fiatalok számára sokkal könnyebb az információhoz jutás, de ugyanakkor a cukrászat, akárhogy is nézzük, ma is nagyon bonyolult és komoly szakma, amit nem olyan könnyű megtanulni. És azt is időben kellene tudatosítani a tanulókkal, hogy itt korán kell kelni és nemritkán hétvégén és ünnepnap is dolgozni kell. Korábban mondta, hogy a fia is ebben a vállalkozásban tartozik. Ő vendéglátóipari iskolában végzett technikusként, utána csatlakozott hozzánk. Azóta sok mindent elsajátított, a fagylatokat például már 90 százalékban ő készíti. Tudja és szereti is csinálni, de sokmásba is besegít, ahogy ez már a családi vállalkozásokban lenni szokott. Jól láttam, hogy a földszinti helyiségben üzletük is van? Igen, aki bejön az utcáról, azt kiszolgáljuk, de nem hirdetjük. Már régóta nem ez a fő profilunk. Honnan jön ez a Pencloud név? A cég tudtommal régi, a „cloud” fogalma viszont csak a közelmúltban jött be a köztudatba. Pencom névvel indultunk 27 évvel ezelőtt, aztán néhány évvel ezelőtt átestünk egy komolyabb ráncfelvarráson. És mivel újabban a felhő technológia kiemelten hangsúlyos a tevékenységünkben, így lecseréltük a nevünkben amásodik szótagot. A honlapjukat megtekintve teljesen egyértelmű, hogy a cégek jelentik az elsődleges piacot. Így van, azon belül is több lábon állunk. Az egyik legfontosabb a rendszergazdai szolgáltatás. Sok olyan vállalkozás működik, amelyeknek – különböző okok miatt – nincs önálló rendszergazdája, így kiszervezik ezt a szolgáltatást. Van multinacionális cég partnerünk is, ahol „first level support” munkát végzünk. Ez azt jelenti, hogy a mintegy 800 felhasználó problémáját első körben mi kezeljük, és a problémák 80-90 százalékát meg is oldjuk. Emellett Microsoft felhőszolgáltatásokat nyújtunk, illetve számítástechnikai eszközöket szállítunk, karbantartunk. Korábban foglalkoztunk szoftverfejlesztéssel is, de erre a területre egyszerűen nem találunk elég embert. Alapból nincs elég szoftverfejlesztő vagy külföldremennek? A szombathelyi fiatalok többsége Budapestre, Győrbe vagy Veszprémbe megy tanulni, és utána már nehezen jön vissza. Másrészt ezen a területen nem tudunk versenyezni amultinacionális cégekkel, így ezt a tevékenységet leépítettük, de bízom benne, hogy a Logiscool hatásamajd érződik a városon. A Logiscool gyakorlatilag egy szombathelyi magániskola. Lényegében igen. A kisebbeknek számítástechnikát tanítunk, a nagyobbakat Mindennagyongyorsan változik,mostmár azadatbiztonság a legfontosabb Fonyó Szabolcs Vas vármegye egyik legismertebb informatikai vállalkozása, a Pencloud Kft. tulajdonos-ügyvezetője, de sokan a gyerekek kreativitását, digitális kultúráját fejlesztő szombathelyi Logiscool vezetőjeként ismerik. A Pencloud szombathelyi irodájában ültünk le egy beszélgetésre, ahol hamar kiderült, hogy Pécs közös pont minden jelenlevő életében. Úgyhogy először ezt a szálat jártuk körül, aztán rátértünk arra, amiért jöttünk. programozni tanítjuk játékosan, élményszerűen. Például át kell vezetni a békát az úton, hogy az ne találkozzon a busszal, és ha találkozik, akkor el kell dönteni, hogy mi történjen. És mi van, ha átér a béka? A gyerekek hihetetlenül kreatívok, ha nem öljük ki belőlük. Bevallom, nagyon szeretek fiatalok között lenni. A Logiscool mennyire üzlet és mennyire szerelem? Inkább szerelem, még akkor is, ha a tandíj nem jelképes. Láttuk, hogy Szombathelyen nagyon kevés IT-szakember van, és szerettük volna ehhez hozzátenni a mi kis építőkockánkat. Kilenc évvel ezelőtt indult el az iskola, ahol megmutatjuk a gyerekeknek, fiúknak és lányoknak egyaránt, hogy programozni jó dolog. Történik mindez nagyon fiatal – középiskolás és egyetemista – oktatókkal. Azt már most látjuk, hogy ennek hosszútávon van értelme és eredménye, az egyik korábbi diákoktatónk például azóta elvégezte az egyetemet, és mostmár itt dolgozik nálunk aPencloudnál.
RkJQdWJsaXNoZXIy MjIzNzg=