Mennyire volt könnyű az indulás? A kilencvenes évek a nagy lehetőségek évtizede volt. Végzettségem szerint közgazdász vagyok. Zalaegerszegen jártam középiskolába, akkor az egész Dunántúlon csak ott tanítottak informatikát, számomra ez volt a meghatározó. A Pencom előtt, és részben mellette, dolgoztam néhány évet az önkormányzatnál is. 1997-ben indultunk, a fiatalos lendület kétségkívül bennünk volt, de nem csak kellemes emlékeim vannak. Abban az időszakban 30-40 százalékos banki kamatokkal küzdöttünk. Az akkori kormány betarthatatlan szabályokat hozott, ami miatt egyszer megbüntetett minket az APEH. Később kiderült, a szabály alkotmányellenes volt. Szóval nem volt egy egyszerű időszak. Hányan kezdték? Ketten. Most heten vagyunk. Lehet a céget korszakolni? Nem hiszem, mindig arra mentük, amerre utat láttunk. Az elsők között álltunk rá például a Microsoft-szolgáltatásokra és a felhőre, megszabadulva attól a nyomástól, hogy el kell adnunk tíz monitort, ha ki akarjuk fizetni a munkatársainkat. Azt tapasztaljuk, hogy ahol bíznak bennünk, ott a rendszergazdai szolgáltatást, vírusvédelmet és levelezést is ránk bízzák. Ehhez viszont állandó ügyeletben kell lenni, ha jól értem. Igen, mindig van olyan kolléga, aki otthon készenlétben van. Általában nem szokott gond lenni, de néha bizony ünnepnap is dolgozni kell. Melyik volt a legnehezebb periódus a cég életében? Ahogy említettem, nehéz volt az indulás, majd nagyon fájdalmas volt a 2008-as válság is. Hullámhegyek és hullámvölgyek követték egymást nálunk is, ahogy a gazdaságban, de 27 év alatt megtanultuk, hogyan alkalmazkodjunk a nehezebb időszakokhoz. Korábban említette, hogy nem könnyű versenyezni a nagy cégekkel. Hogyan lehet piaci rést találni ezen a telített piacon? A személyes kapcsolatokkal. Azt szoktam mondani az ügyfeleinknek, hogy mindketten itt vagyunk egy kisvárosban, és amikor INTERJÚ 42 összefutunk, nem szeretnék átmenni az utca túloldalára. Sokan elfelejtik, hogy az informatika alapjában bizalmi ügy, hiszen mi is látjuk a céges, néha a személyes adatokat is. Deez nálunk fordítva is igaz, aweboldalunkon ott vannak a kollégák névvel és arccal, mert szeretnénk, ha a partnereink tudnák kivel állnak kapcsolatban. Egy budapesti multinacionális vállalkozás esetébenmindez sokkal személytelenebb. A kilencvenes években megszámlálhatatlan informatikai vállalkozás indult az országban és Szombathelyen is. Ezek döntő többsége eltűnt. Mi történt velük? Valóban nagyon sokan felültek erre a hullámra, kicsit hasonlóan a mostani napelem-szereléshez. Aztán mikor később visszaesett a piac, csak azok maradtak meg, akik nemcsak jók, de kitartóak is voltak. Ez azt jelenti, hogy letisztult a piac és nagy mozgások nem várhatóakmár. Alapvetően így van. Néha-néha feltűnik egy-egy új szereplő, de közben vannak, akik bezárnak. Arra számítanak, hogy a trend folytatódik és egyre több adat és szolgáltatás kerül fel a felhőbe? Mindenképpen. Nagyon gyorsan változik a világ, és nem lehet eldönteni, hogy ez jó-e vagy rossz. Merthogy azt is jelenti, hogy a munkaidő többé már rég nem reggel 8-tól délután 4-ig tart, hiszen, ha este 9-kor kapunk egy emailt, arra is ránézünk, és ha szükséges, be is avatkozunk. Irgalmatlan mennyiségű kezelendő adat keletkezik, és ma már az internetes bűnözés nagyobb károkat okoz, mint a „hagyományos”. A közelmúltban egy egyszerű szoftverfrissítés miatt leálltak az európai repterek, és ennek a kihívásnak mindannyian ki vagyunk téve. Mi a tapasztalat, hol hibáznak a vállalkozások a legnagyobbat az informatikai terén? Amikor nem veszik elég komolyan. Emlékszünk rá, korábban volt olyan korszak, amikor az volt a jelszó, hogy „a szomszéd gyerek majd megoldja”. Ez megváltozott, de a gondolkodásmód még megvan. Mondok egy példát: tavaly vettünk át egy amúgy kiválóan működő céget, ahol a korábbi rendszergazda másodállásban végezte a feladatát. Az első állása teljesen más jellegű volt, ezért amikor ott dolgozott, nem is tudott ránézni a rendszerre. Ez valahogy nem volt fontos. Most azon kísérletezünk egy másik partnerünknél – az ügyvezető tudtával –, hogy mi küldünk ki adathalász e-maileket, és nézzük, ki nyitja meg és milyen adatokat ad meg. A tapasztalat azt mutatja, ezt a kérdést nagyon komolyan kell venni. A kulcs az adatbiztonság, amibe sok minden beletartozik, az adatmentéstől kezdve az alkalmazottak oktatásán át a rendszer folyamatos teszteléséig. Számít arra a szakma, hogy lesznek újabb komolyabb leállások, globális problémák? Igen, számítunk, de ez rajtunk is múlik. Ha például magánemberként használjuk a kétfaktoros azonosítót és nem kapcsoljuk ki a vírusirtót, már nagyot tettünk saját biztonságunk érdekében. Egy cég pedig azzal tud védekezni, hogy van szabályzata, oktatja az alkalmazottait és van mentése két-három példányban, fizikailag távolabb egymástól. A mesterséges intelligenciamegjelenik ezen a területen is? Az MI nem teljesen új dolog, csak korábban nem így hívták. IT-szakemberekre szükség lesz mindenképpen, de más formában. Hogy pontosan hogyan lesz a folytatás, az még nem látszik tisztán, az biztos, hogy a Logiscool-ban már készítjük fel a gyerekeket a változásra. A mesterséges intelligencia térhódítása mellett lassan minden cégnek, szolgáltatásnak külön applikációja van. Gyakorlatilag az élet minden területén vezető szerepe van az informatikának. Ez egyrészt érthető és logikus, de honnan lesz annyi programozó, szakember, hogy mindezt leprogramozza, karbantartsa, továbbfejlessze? Ha úgy tetszik, kézben tartsa az egész világot, hogy az ne omoljon össze. Jó kérdés. Múltkor a fiammal összeszámoltuk, Magyarországon már 21 helyen lehet a felsőoktatásban informatikát tanulni, ami azt jelenti, hogy a képzés valamennyire igyekszik lépést tartani az igénnyel. Másrészt van egy olyan, „no code, low code” nevű jelenség, amelynek a lényege, hogy emberek minimális informatikai tudással tudnak folyamatokat digitalizálni, automatizálni, így nem kell minden apró feladathoz, például egy hibakezelő rendszerhez programozót alkalmazni. Emellett minden bizonnyal átalakul maga a kódolás alapú programozás is, amiben az előbb említett mesterséges intelligenciának lesz szerepe. Már a kezdetektől fogva tagja a vármegyei iparkamarának? Igen, mert egyrészt úgy gondolom, minden területen fontos az érdekérvényesítés, másrészt szeretek összefogni másokkal. Annak idején Beck György, egykori Compaq-vezér mondta, hogy az üzleti életben, ha rosszul csináljuk, a kettő meg kettő az három, ha viszont jól, akkor öt. És ebben teljesen igaza van, ha többen vagyunk, lehet eredményeket elérni. A Vas vármegyei kamara kimondottan jól működik, agilis, fiatal társaságról van szó, akik olyan rendezvényeket szerveznek, amelyekért a fővárosba kellene utaznom. Gyorsan és jól reagáltak a covidra és tetszenek a képzési kiállításaik is. Ugyanakkor hiányolomahelyi üzleti életben az erősebb lokálpatriotizmust. Mit ért ez alatt? Hogy nem mindig tudjuk a másikról, hogy mit csinál, így nem is mindig segítünk egymásnak. Ki kellene használnunk, hogy itt élünk, hogy ismerjük egymást, hogy itt fizetünk adót és a pénzünk egy részét is itt költjük el. Hogyan látja a számítástechnikának és a cégének a helyzetét 20 év múlva? 30 évvel ezelőtt 20 megás winchesterem volt, szóval szinte lehetetlen hosszú távra jósolni. Az biztos, hogy egyre nagyobb a kitettség. Egyre többen felteszik a kérdést, hogy mi van, ha leáll a szerver?Mi van, ha ez vagy az a rendszer megáll? És a válaszok nem mindig megnyugtatóak. És megint szembe jön az adatbiztonság fontossága. A fiatalabb generáció már beleszületett ebbe a veszélyekkel teli digitális világba, de az idősebbeket mindenképpen támogatni kell majd. Én magam nagyon jól érzem magam a bőrömben, szeretem a cégem és szeretemamunkám, és örülök, amikor látom, hogy a családi vállalkozások vezetőségében megjelenik az új generáció. Ezek apró, de nagyon pozitív, jövőbemutató történetek. 41 INTERJÚ
RkJQdWJsaXNoZXIy MjIzNzg=