Én azért is szerettem ezt a tisztséget, mert a mi területi kamaránk gyakorlatilag politikamentes. Ez nem jelenti, hogy ne próbálná betenni a lábát hozzánk is, de nekünk a gazdasággal kell foglalkoznunk, és nem a napi politikával. Jó lenne egyébként, ha a magyar gazdaságpolitikában több lenne a gazdaság és kevesebb a politika. Ezt most feltételes módbanmondta. Igen, mert nem jellemző, de ez nemcsak magyar jelenség, szinte az egész világon így van. A kérdés az, hogy ez a kéz a kézben kapcsolat a normalitás határán belül marad-e. Ön bizonyára sokat jár országos szakmai rendezvényekre. Amikor előkerül, hogy ön Vas vármegyét képviseli, akkor irigykednek? Vas vármegyének vannak olyan jellemzői, amelyek irigylésre méltóak. Korábban ilyen volt az osztrák határ közelsége, ami miatt a nyugati cégek az első hídfőállásaikat nálunk építették ki. Ilyen az átlagnál jobb szakképzési rendszerünk, és az a tény, hogy a vármegye méreteihez képest sok nagy multinacionális cég telepedett meg nálunk tartósan. Ilyen például az Opel, a Schaeffler, a TDK, az Aptiv, a Falco vagy a BPW. És amiért nem irigykednek? A bérszínvonalunk nem tükrözi a gazdasági fejlettségünket. Ez miért van? Ezt én semértem teljesen, hiszen cégeink jelentős hozzáadott értéket állítanak elő. A Vasi-Hegyhát biztosan lefelé húzza az átlagfizetéseket, ugyanakkor Ausztria közelsége elvileg fölfelé. Egyébként, ha már itt tartunk, azt semértem, hogymi vanbeépítve az osztrák-magyar határátkelőkbe. Ez most nemértem. Itthon a magyar munkavállaló délután 4 órakor, a munkaidő végén, akkor is elengedi a kalapácsot, ha az egy méter magasan van. Ausztriában, láss csodát viszont addig nem teszi le, amíg ténylegesen be nem fejezi az adott feladatot. Hirtelenmegváltozik a hozzáállás. Ez lehet simán pénzkérdés is. Nemhiszem. Inkább amásmunkakultúra. Közelednek ezek egymáshoz?Elvégremár többmint háromévtizede volt a rendszerváltás. Valamennyit közeledik, már csak azért is, mert a külföldi tulajdonú cégek nemcsak új technológiát, de új munkakultúrát is hoztak magukkal. A különbség valamennyire csökken, de a felmérések az mutatják, hogy míg Magyarországon a munkaidőnek jó, ha 58-60 százalékát töltik aktív munkával az alkalmazottak, addig ez a szám Ausztriában 87-90 százalék. Ha ez az arány jobb lenne, akkor Magyarországon is sokkal jobban lehetne béreket emelni. Ezért talánmegköveznek, de ez az igazság. A nyugat-magyarországi gazdaságról beszélgetve korábban mindig előjöttek a munkaerő-problémák. Ez a gondmég jelen van? Azok a vállalkozások, amelyek fejlesztésekben gondolkodnak, egyrészt számítanak az állami támogatásra, másrészt a külföldi munkaerőben gondolkodnak. Szerintem ez teljesen rendben van, mást nem is nagyon tehetnek. Egyszerűen kevés a jól képzett magyar munkaerő. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy ez a jelenség nem hat pozitívan a magyar bérszínvonalra, mert ezek a vendégmunkások elégedettek a magyar bérekkel. Beszélgettem magyar cégvezetőkkel, akikmellesleg nagyon elégedettek az ázsiai és afrikai munkavállalókkal. Amikor ez az írás megjelenik, elnök úr már nem ül itt ebben az irodában. Mit üzen az utódjának? Hogy vigyázzon a kamarára. Nem vagyok önelégült, tisztában vagyok a korlátaimmal, de összességében elégedett vagyok, talán valamit letettem az asztalra. Ha valaki még sikeresebb lesz, annak csak örülni tudok majd. A kamara csapatmunka, a Vas Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamarának pedig az a szlogenje, hogy „együtt könnyebb”. EgyetértekSzéchenyivel, aki szerint „egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen”. Ez is az üzenetem része. Mivel tölti majd ki a felszabaduló óráit? Egy mérnöki vállalkozást működtetek, ami nem különösen nagy forgalmú, de arra bőven elég, hogy elfoglaljam magam. Emellett három gyermekem és kilenc unokám van. Szeretek utazni, világot járni, nemrég számoltam össze, már 61 országban jártam, részben a cégvezetői múltammiatt. De idén Magyarországon töltünk el másfél hetet, aNyírséget nézzükmeg közelebbről. Ennek az országnak legalább annyi szépsége van, mint Európa bármely országának. Megtudhatjuk, hogy mi lett más? Amikor kamarai elnök lettem, a megyében gyakorlatilag egyetlen külföldi cég volt, a Packard, aminek az igazgatója lettem. Ma a meghatározó cégek túlnyomó többsége külföldi tulajdonban van. Más a technológia, más az információáramlás és mások a vezetői stílusok. Az elmúlt három évtizedben nekem is nagyon sokat kellett tanulnom, hogy lépést tudjak tartani, az utódom pedigmajd folytatja amunkát. Nemhiszem, hogy sarkából kell kifordítani a világot, de egy új ember mindig újdonságot hoz, és bízom benne, hogy a kamara úgy működik majd, mint eddig, vagy akár jobban. Mitől működik jól egy kamara? Ha jó az imidzse, ha a gazdálkodók tudják, hogy mivel fordulhatnak hozzá, és igénybe is veszik a szolgáltatásait. Ha egyfajta iránytű szerepet játszik a helyi gazdaság számára. Az lenne az optimális, ha a cégvezetők, egyéni vállalkozók – mint nyugaton – már a vállalkozás indítása előtt megkeresik a kamarát, hogy érdemes-e arra a bizonyos gazdasági területre befektetni. Ausztriában például a kamara engedélye nélkül nem adnak ki iparengedélyt, és így nem fordul elő, hogy egy utcában egy tucat fodrász van. Ez nema verseny korlátozása, hanem a gazdaság működésének a racionalizálása. Magyarországon a gazdálkodók és az iparkamara kapcsolata sem mindig felhőtlen. Ebben egyetértünk. Van egy magyar mentalitás, amely azt sugallja, hogyha valamiért fizetni kell, az népszerűtlen, mert adó jellege van. Ugyanakkor Ausztriában kötelező tagság van, a szomszédos burgenlandi kamarának 24-szer akkora a költségvetése, mint a miénk, közben a Vas vármegyei vállalkozók olyan szolgáltatást várnának tőlünk, mint ami a határ túlsó oldalán van. Ez nyilván lehetetlen. Ha nálunk is csatlakozni kellene a kamarához, és nemcsak regisztrációs díj lenne, mások lennének az erőforrásaink és a lehetőségeink. Ezek szerint, ha Önön múlna, akkor Magyarországon is automatikus tagság lenne? És volt úgy, hogy a barátokból lettek ismerősök? Ilyen is volt. A kamara vezetésének egy nagy része egybeesett az aktív cégvezetéssel. Igen, de a kamarai elnökség egy megválasztott, társadalmi munkában végzett pozíció. Miért érezte úgy, hogy a vállalatvezetés mellett még bevállal egy ilyet? Amen�- nyire tudom, egy multinacionális cég igazgatása – fogalmazzunk így – teljes embert kíván. Ez így van, de amikor megalakultak, vagy inkább újra alakultak a kereskedelmi és iparkamarák, 1994-ben elnökségi tag lettem. Akkor Szabó László volt az elnök, de az első ciklus után felkértek, hogy vállaljam el a jelölést. Megkérdeztem a német tulajdonost, hogy mi legyen. Ő azt mondta, hogy a kamaráknak Németországban és gyakorlatilag egész Nyugat-Európában nagy tekintélye van, szóval vállaljam el a jelölést, de csak úgy, hogy meg is választanak. Megválasztottak, és aztán még hétszer újraválasztottak. 27 év alatt gondolom feltette magában a kérdést, hogy miért? Mert én kaptammindig a legtöbb szavazatot. És ha komolyra fordítjuk a szót? Talán mert tettünk annyit a Vas vármegyei vállalkozásokért, legyenek azok kicsik vagy nagyok, hogy azt a tagság négy évente jóra értékelte. Én pedig bevallom, mindig örültemneki. Nem titok, hogy a legközelebbi választáson már nem indul. Miért most gondolta úgy, hogy ennyi elég volt? Azt mondják, a csúcson kell abbahagyni, és én már túl vagyok ezen, életkorban biztos. Másrészt az utóbbi időben nagyon megváltozott a gazdasági környezet, és ezekhez az új feladatokhoz új emberek kellenek. Igen. Az Agrárkamaránál egyébként így van. Nem is értem, hogy miért van nálunk kétféle rendszer. Milyen a Vas Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara viszonya az országos szervezettel? Az emberek általában azt gondolják, hogy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara a felettesünk. Valójában azMKIKegy koordináló szerv, amit a területi kamarák hoznak létre, hogy a kormányzattal tartsa a kapcsolatot és lefolytassa az egyeztetéseket. Nemmondom, hogy tökéletes a kapcsolatunk, de egyáltalán nem rossz. Három évtizedes kamarai elnökségének melyik volt a legnehezebb szakasza? Amikor 2000. november 1-én eltörölték a kötelező tagságot és át kellett állnunk az önkéntes tagságra. A meghatározó cégek megmaradtak ugyan önkéntes tagnak, de a tagság 95 százalékát elveszítettük. A kisvállalkozásokdöntő része távozott, mert meg akart néhány ezer forintot spórolni, pedig sokszor nekik lenne igazán szükségük ránk. Nekünk pedig újra kellett építenünk a kamarát. És mire emlékszik szívesen? Amikor a magyar kormány ránk bízta a szakképzés felügyeletét. Minősítenünk kellett a szakképző helyeket és a mi dolgunk lett a menet közbeni ellenőrzés is. Mindez – a duális képzés bevezetésével együtt – a problémák enyhülését hozta. A képzés egyrészt gyakorlatiasabb lett, másrészt arányaiban is többen választják a szakmákat adó középiskolákat. Az is igaz, hogy teljesen más egy mostani esztergályos vagy autószerelő feladata, mint két-három évtizeddel ezelőtt volt. A nemzetközi felmérések azt mutatják, a magyar munkaerő képzettsége Európa élvonalához tartozik. A probléma csak az, hogy a magasabban szakképzett fiatalok jó része a határon túl keres munkahelyet, és még mindig nagy hiány van szakemberekből. Tudjuk, hogy Magyarországon mindent átitat a politika. Önnek milyen a viszonya a politikához? 5 INTERJÚ MEGVÁLASZTOTTAK, ÉS AZTÁN MÉG HÉTSZER ÚJRAVÁLASZTOTTAK. [...] TETTÜNK ANNYIT A VAS VÁRMEGYEI VÁLLALKOZÁSOKÉRT, LEGYENEK AZOK KICSIK VAGY NAGYOK, HOGY AZT A TAGSÁG NÉGY ÉVENTE JÓRA ÉRTÉKELTE. KOVÁCS V INCE INTERJÚ 6
RkJQdWJsaXNoZXIy MjIzNzg=