A Vas Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara általános alelnökeként kaptamazt amegtisztelő feladatot, hogy a bevezetőben köszöntsem Önöket. A kiadványt olvasva szívből ajánlom, hogy ne csak a számokat nézzék, és próbáljanak abból következtetést levonni a vármegye gazdasági helyzetének alakulásáról, hanem időzzenek el az interjúk mellett! Aszerkesztő kiválómunkát végzett, hiszen a gazdasági trendek mellett a magazinban magam is megtaláltama Vas vármegyei életemet. Gondolok itt a Babusgatós történetéről szóló cikkre, ahol egyébként magam is nem egyszer vásároltam, az itt készült péksüteményekkel mindig sikert aratva. Egy magyar családi vállalkozás, mely már túl van az első generációváltáson, és egy rendhagyó helyszínen, az ipartelepen működtet sikeres pékséget. Így, hogy beláthatunk a kulisszákmögé, mégérdekesebb a történetük! A Weöres Sándor Színházról szóló cikk különösen közel áll hozzám, hiszen régóta bérletesük vagyok. Hiszek abban, hogy egy hosszú munkanap után kevés jobb dolog van, mint egy vidám darabbal feltöltődni és kiszakadni a hétköznapokból. Cégünk évek óta vásárol bérleteket, amelyeket a szakszervezet segítségével juttatunk el a dolgozóknak. Ez egy sikeres juttatási elem, melynek meghosszabbítását minden évben kezdeményezi az üzemi tanács. Úgy vélem, más vállalatok számára is jó példa lehet: egy apró, de értékes eleme a dolgozói programnak, elégedettségnek. Bízom benne, hogy ezzel mi is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy teljesüljön az alapító és a jelenlegi igazgató vágya – ha nem is hatezer, de legalább négyezer bérletes nézője legyen a színháznak. A színház nemcsak szórakoztat, hanem tükröt is tart elénk. Úgyhogy: bérletre fel! Két lánybüszkeédesapjaként különörömszámomra, hogy több ügyvezető igazgató asszonnyal is készült interjú ebben a lapszámban. Én hiszek a hölgyek erejében és teljesítőképességében. Az iparág, amelyben dolgozom, erősen férfiközpontú, de nap mint nap látom, hogy nincs lehetetlen feladat a női munkavállalók előtt. Személyesen is ismerem Mesics Olíviát, a szentgotthárdi Opel-gyár igazgatóját, akinek gondolatai az autóipar jövőjéről és a környezetvédelemről valóban elgondolkodtatók. Szabó Eva, a Schott ügyvezetője szintén személyes ismerősöm: friss vezetőként Vas megyébe költözve, az akkori kamarai választáson önkéntesmunkával segítette az ipari tagozati választások lebonyolítását. Ezúton is szeretném megköszönni nyitottságát az önkéntes kamarai munka iránt. Van még egy írás, amely különösen közel áll hozzám, hiszen a magánéletem egy szeletéhez is kapcsolódik. A Café Móló nemcsak számos céges vacsorának, hanem több családi eseményünknek is otthont adott. Különösen emlékezetes maradt számomra az a születésnap, amikor a feleségem azt hitte, kettesben vacsorázunk, mert a lányaink nem érnek rá – végül azonban ott várták őt a testvére, édesanyja és természetesen a gyerekek is. Azt az estét sokáig nem felejtjük el! Az étterem vezetője, Imelda hitvallása számomra nagyon imponáló: „Mi csak tesszük a dolgunkat elkötelezettséggel és alázattal.” Azt hiszem ennél a mondatnál jobban csak az fogott meg, hogy egy régi hagyomány eltűnő félben van. A vendéglátós klub tagságának nagy része már nyugdíjas, így felmerül a kérdés: hogyan tudnánk az összefogás szellemét a fiatalokban is felkelteni? Mert a piacon a versenytársak nem ellenségek, hanem inspirációk arra, hogyan fejlődjünk tovább, együtt. Remélem, hogy a saját élményeim, melyek a teljesség igénye nélkül térnek ki amagazin egyes részeire, Önt is arra ösztökélik kedvesOlvasó, hogy elmélyedjen egyik-másik cikkben. Szeretném megköszönni megtisztelő figyelmüket és jó lapozgatást, olvasást kívánok! 1 ELŐSZÓ KEDVES OLVASÓ! MÁNDL I PÉTER
RkJQdWJsaXNoZXIy MjIzNzg=