INTERJÚ 50 Egyretöbbet beszélnekrólunk autóipar, amit, bevallom, nem is bánok. Mi kicsit messzebb is vagyunk a vevőktől, hiszen a késztermékeinket az anyacégnek szállítjuk, onnan intézik az értékesítést, ami azt jelenti, hogy a vevőfájdalmat sem érezzük annyira. Bocsánat, hogy félbeszakítom, demi az a vevőfájdalom? A vevő akkor elégedett, amikor a termékeket megfelelő mennyiségben és minőségben megkapja. Az elégedettségről visszajelzést ad, ami elvileg lehet pozitív is, de a gyakorlat azt mutatja, hogy döntő többségében az elégedetlen vevők jeleznek viszsza. Ezeket az időszakos „fájdalmakat” az áttételekmiattmi tompítva érzékeljük. Erről azért beszélek az elmúlt év kapcsán, mert volt egy jelentős lemaradásunk a termékeink határidőre történő kiszállításában. Tavaly októberben ez a mérőszám 141 ezer egység volt, amit időközben ledolgoztunk nullára, miközben a szállítási minőségünk is jelentősen javult. Nem titok, hogy Ön egy tanácsadó cégtől érkezett vissza a gyártásba. A CELLCOMP nem autóipar ugyan, de mégis frontvonalnak számít, tele napi kihívásokkal. Azért lettem tanácsadó, mert a korábbi cégemnél – amelyet 12 év alatt 50 fős vállalkozásból 530 embert foglalkoztató céggé Nem emlékszem, hogy láttam már gyárudvarban hasonlót. Ezek a fák már az Ön vezetése alatt kerültek ide? Igen. Az üzemből kikerülő termékek már jó ideje csúcsminőségűek, de az épületek és a környezet meglehetősen elhanyagolt állapotban volt. Leszigeteltünk egy csarnokot, lefestettünk egy épületet, leaszfaltoztunk 7 ezer négyzetmétert, ésmost már kezdünk úgy kinézni, mint egy nyugat-európai gyár. Ezek szerint az Ön számára fontos a külcsín. Ez egyrészt a vevőink számára fontos, hiszen amikor megérkeznek hozzánk, azt a benyomást kell tennünk rájuk, hogy ez egy igényes vállalat, amely mögött komoly rendszerek és folyamatok húzódnak. Másrészt a munkatársaink számára is fontos, hiszen nemmindegy, hogy milyen érzéssel jönnek ide dolgozni, milyen környezetben töltenek el napi 8órát. Azt apéldát szoktam felhozni, hogy itthon hajlamosak vagyunk eldobni a csikket az utcán, de amikor átlépjük az osztrák határt, már nem tesszük, mert tudjuk, hogy nem illik. Ön tavaly nyáron érkezett a cég élére. Úgy tűnik, pörgős egy éve volt. Én az autóiparból jövök, ahol nagyobb a nyomás és feszítettebb a tempó. Ez nem fejlesztettem – felépítettem egy jól működő szervezetet, ahol a menedzsment már tőlem függetlenül is képes volt megfelelő döntéseket hozni és fenntartani a profitabilitást. Úgy éreztem, elérkezett az idő, hogy egy kicsivel könnyebb utat válasszak, és amit eddig megtanultam, azt nemzetközi cég tanácsadójaként adjam át magyarországi vállalatvezetőknek. Aztán kiderült, hogy ez egészen más szakma, és ezen a téren is sokat kellett tanulnom, hogy valóban érdemben tudjak segíteni. A CELLCOMP-pal is volt kapcsolatunk, és az akkori ügyvezető, Ambrus László – aki akkor már több mint négy évtizede állt a cég élén – megkeresett. Bennem látta azt a személyt, aki folytatni tudja a munkáját, osztja a szemléletét, emellett van lendülete és elképzelése. Bevallom, volt bennem dilemma, hogy a viszonylag nyugodt tanácsadói létet érdemes-e feladni egy ügyvezetői pozícióért, így kértem két hét gondolkodási időt. Aztán ismét leültünk beszélgetni, és Ambrus úr csak annyit ígért, hogy ajánlani fog engem a német tulajdonosoknak, ami önmagában nem jelent semmit, de bekerülök a kiválasztási körbe. Én szeretem ezeket a megmérettetéseket, így igent mondtam. Úgy tudom, tizenhárom jelentkező ment át ezen az első rostán, és végül a német tulajdonos és a leendő főnököm mellettem tették le a voksukat. Igazából ekkor döntöttem el véglegesen, hogy belevágok, mert láttam, hogy az ő elképzeAnémet ebmpapst csoporthoz tartozó cég celldömölki üzemének több évtizedes története van. CelltexHáziipari és Ipari Szövetkezet néven már az 1980-as években gyártottak itt magnófejeket, majd bedolgoztak az IBM-nek is. 1990-ben a PAPST-MOTOREN GmbH-val megalakult a CELLCOMP Elektronikai Termékeket Gyártó Kft., amely aztán 2000-ben egy tapolcai telephellyel is bővült. Kevesen tudják, hogy a megye egyik legnagyobb árbevételű cégéről van szó, amely egyben a város legnagyobb foglalkoztatója. Nemes Ivó ügyvezető igazgatóval a tárgyalóban találkoztam, de előttemég rácsodálkoztama gyárudvar Toszkánát idéző olajfasorára.
RkJQdWJsaXNoZXIy MjIzNzg=