INTERJÚ 58 A LinkedIn-profilja elárulta, hogy ezek után bizonyos időközönként mindig előrelépett az üzem ranglétráján. Ebben néha volt egy kis szerencse is. A csomagolóüzemben például akkor nagyon sokat és nagyon feszítetten dolgoztunk, miközben többen nyugdíjba mentek, többek között az üzemvezető-helyettes is. A vezető pedigmagamellé vett helyettesnek, mert jól tudtunk együtt dolgozni és hasonlóképpen gondolkodtunk. Ez volt az első ugrás. Aztán amikor 2009ben a vezérigazgató személyében változás történt, az egész Egisben nagyszabású szervezeti átalakulás következett: itt Körmenden például egy Műszaki fejlesztési és beruházási csoport alakult, amelynek engem kértek fel a vezetésére, mert előtte én foglalkoztam a legtöbbet az új berendezések üzembe állításával és átalakításával. 2019-ben pedig nyugdíjba ment az akkori üzemeltetési főosztályvezető, és engem kértek fel az utódjának. Ez nem ért meglepetésként, gyakorlatilag kijelölt út volt, egy évem volt felkészülni a feladatra. Ez volt az időszak, amikor egy 2017-es GINOP pályázat révén nagy lendületet kapott a cég körmendi telephelyénekmegújítása. Aminek idén július óta ön az igazgatója. Az elődöm egy másik multinacionális vállalathoz távozott, és „házon belülről” szerették volna pótolni. Az előző igazgató vezetése alatt foglalkoztunk egyes pozíciók utódlási lehetőségeivel, ottmár az én nevem is felmerült, mint lehetséges utód. Most volt egy rövid kiválasztási folyamat, aminek ezek szerint megfeleltem. Őszintén szólva számítottam erre, de egy kicsit később. Az interneten megtaláltam mindent a körmendi Egis telephely, gyáregység indulásáról, a tápszergyártástól kezdve a Roll jégkrémig, csak éppen az nemderült ki, hogymiért épp itt létesült ez az üzem – egyedüli vidéki gyárként, ráadásul nagyon meszsze a fővárostól. Ezt most jó személytől kérdezi, mert mindig is szerettem utánaolvasni dolgoknak. Az Egis több mint 110 éves vállalat, 1950 és 1984 között Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár (EGYT) néven működött. A hatvanas évek végén központi döntés született egy önálló, nemBudapesten található tápszergyár létesítéséről. A gyermektápszer legfontosabb alapanyaga a jó minőségű tej volt, amihez tbc-mentes szarvasmarha-állomány és jó minőségű, szennyezetlen legelő kellett. Megkezdődött a keresés, és a „döntőbe” Nagykanizsa és Körmend jutott. Az utóbbi azzal győzött, hogy a helyi és a megyei tanács különböző támogatásokat ajánlott fel aberuházáshoz. Acégnek egyébként saját tehenészete volt. A tápszergyártásRendhagyó kérdéssel kezdem: amikor készültem a beszélgetésre, azt találtam, hogy ugyanilyen névvel többször is szerepelt a sajtóban egy körmendi zenetanár, aki számos szakmai elismerésben részesült. Van önök között valami családi kapcsolat? Méghozzá egészen közeli. Az édesapámról van szó. Édesanyámmal együtt a zeneiskolában tanítottak a nyugdíjazásukig. Valóban nagyon ismertek aVasmegyei zenei életben, és mégma is aktívak. Akkor viszont meg kell kérdeznem: ön miért választott egészenmás pályát? Az én zenei pályafutásom viszonylag rövid volt. 16 éves koromig én is játszottam hangszeren, énekeltem, de nem voltam tehetséges, és nem is igazán érdekelt. Ugyanakkor szerettem bütykölni, jó voltam matekból, és kiváló tanáraim voltak a szombathelyi Nagy LajosGimnáziumban. Így egyértelmű volt, hogy műszaki pályáramegyek, és egyből fel is vettek a Budapesti Műszaki ésGazdaságtudományi Egyetemre. De nem kedveltem a fővárost, itthon voltak a barátaim, ismerőseim, így egy percig nem volt kétséges, hogy az egyetemután hazajövök. De utána elvégezte még a Zalaegerszegi Pénzügyi Főiskolát is. A BME-n vállalkozói mérnöki kiegészítő képzésre is jártam, gazdasági tárgyakat tanultunk. Ezek tetszettek, de objektív okok miatt nem tudtam befejezni a képzést. Megkaptama szüleimtől a támogatást, hogy tanulhatok még egy felsőoktatási intézményben, és én éltem a lehetőséggel. Itt is nappali tagozatos voltam, és valamiért sokkal inkább megmaradtak az itteni kapcsolataim. Mindjárt az Egisnél kezdett? Nem, elsőként a répcelaki Lindénél helyezkedtem el, mint területi képviselő. Három megye tartozott hozzám. Új piacokat építettem, kapcsolatokat tartottam – és rengeteget voltam úton. Ugyanakkor éreztem, hogy a kereskedelem és az értékesítés tőlem távol áll, így elkezdtem más lehetőségek után nézni. Több cég is képbe került, végül az Egis lett a befutó. Ez 25 évvel ezelőtt történt, azóta itt dolgozom. Milyen pozícióban kezdett? A csomagolóüzemben kezdtem, mint üzemmechanikus. Ezt ma termelési, illetve karbantartási mérnöknek neveznénk. Sabáli László
RkJQdWJsaXNoZXIy MjIzNzg=