INTERJÚ 68 Bármerre nézünk, mindenhol műanyaghulladékot látunk. Ez alapján nemnehéz alapanyaghoz jutni? Nem olyan egyszerű. Meg kellett találnunk azokat a beszállítókat, akik stabilan és folyamatosan képesek nagy tételben, azonos minőségbenműanyag-aprítékot biztosítani számunkra. Végül háromcég bizonyult hosszú távon is megbízhatónak – náluk a szaktudás mellett megvan a megfelelő technológia is. Kevesen tudják, de aműanyagok esetében is kulcsfontosságú a szelektív válogatás. Ha vegyesen gyűjtik, a hulladék legtöbbször csak elásásra vagy elégetésre alkalmas. Az ipari üzemek, bolthálózatok stb. egy része eleve szelektíven gyűjti a műanyaghulladékot. Ezt viszik el partnercégeink a telephelyükre, ahol nagy aprítógépekkel félcentiméteres szemcsékre darálják, majd óriás zsákokba töltik. Mi ezt vásároljuk meg kilós áron, ebből készítjük a termékeinket. A minap kiszámoltam: eddig 42 millió PET-palack súlyának megfelelő műanyagnak adtunk új életet. Ez a menynyiség nem került a földbe vagy a vizekbe, hanem hasznos dolgok épültek belőlük. Ráadásul az ehhez felhasznált energia egy része is zöld, hiszen időközben napelemeket telepítettünk a telephelyünkre. Mi lesz a következő lépés? A Vas Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara Szombathelyen szervezett egy bemutatkozási lehetőséget az Egyesült Arab Emírségek nagykövetének, és ott voltunk a három kiválasztott között. A nagykövet úrnak nagyon tetszett a prezentációm, azóta a cégcsoport tulajdonosával is egyeztetett. Úgy tűnik, a közel-keleti piacon is van hely a termékeinknek. Sőt, a gyártást is szorgalmazzák, hiszen a közterületeken, tengerpartokon használható profilok mellett ez az ottani műanyaghulladék feldolgozásában is segíthetne. Jelenleg az egyeztetések és a keresletfelmérés zajlik – az biztos, hogy a termékeink bírnák az ottani éghajlatot is. Önmennyire zöld amagánéletben? Nagyon. Talán nemannyira „sötétzöld”, mint a feleségem, akitől sok inspirációt kaptam, de én is úgy gondolom, hogy csak időszakosan vagyunk itt a Földön, és szeretnék tenni valamit azért, hogy az megmaradjon a háromgyermekemszámára. Lehet, hogy ez egy kicsit úgy hangzik, mint amikor a szépségkirálynők a világbékéről beszélnek, de azt hiszem, én tényleg letettem valamit az asztalra. A Green-vonalat egyéb céges teendőim mellett viszem, de szerencsére sikerült néhány „elvetemült” kollégát is magam mellé állítanom. Ilyen például Lendvai Attila, a mezőlaki telephely termelésvezetője, aki az elejétől fogva hisz a víziómban, és a cégcsoport vezető László Norbert, aki a vállalati struktúra átalakítása után sok mindenben segített nekünk. Mindig együtt örülünk, amikor látjuk a fejlődésről tanúskodó számokat. Az utóbbi időben évi 200 százalékos növekedést értünk el. Az emberek tudatában is látja a változást? Azt hiszem, igen – főleg a fiatalabb korosztály körében. Ők sok mindenben másként gondolkodnak, alapból környezettudatosabbak, és ez meg is látszik a fogyasztási szokásaikban. Ők már hajlanak arra, hogy több pénzt fizessenek egy termékért, ha az környezetbarát. Az utóbbi időben az idősebb generációnál is látok bizonyos pozitív elmozdulást, de még így is több évtizedes lemaradásunk van a nyugati országokhoz képest. Ön is vasvári? Igen, itt születtem, és itt végeztem el az általános, majd a posta- és bankforgalmi középiskolát, ahol logisztikára specializálódtam. Ezután egy nagy szombathelyi multinacionális cégnél töltöttem be különböző pozíciókat, közben a győri Széchenyi István Egyetem logisztikai műszaki menedzser szakára jártam. Mind az egyetemen, mind a munkahelyemen rengetegműszaki és technikai tudást szereztem, amit később nagyon jól tudtamhasznosítani. Mikor érkezett a Miell-cégcsoporthoz? Tíz évvel ezelőtt. A tulajdonost gyermekkorom óta ismerem, sőt, annak idején diákmunkásként is dolgoztam vele. Emlékszem, mentem vele egy sárga Suzukival minőséget ellenőrizni az éjszakás műszakba. Aztán egy ideig más utakat jártunk, de a kapcsolatot tartottuk. Amikor a cégcsoport gyors növekedésnek indult, megkeresett, hogy csatlakozzak, és segítsek a fejlesztésben. Mivel akkoriban nem láttam előrelépési lehetőséget amunkahelyemen, igent mondtam. Gyanítom, nembántameg. Nem. Egyrészt nem kellett többé Szombathelyre ingáznom, másrészt sokkal családiasabb volt a légkör. Azt is szerettem, hogy gyorsan születnek döntések, amelyeken azonnal lehet dolgozni. Számomra demotiváló volt a multinacionális cégnél, hogy az adminisztráción rendszeresen fennakadtak az ötleteim. Itt viszont van lehetőségemmegvalósítani őket. „A TULAJDONOS SZERETTE VOLNA TERMÉKGYÁRTÁSSAL BŐVÍTENI A PORTFÓLIÓJÁT, ÉS AZ ÉN ÖTLETEM VOLT, HOGY EZ LEHETNE VALAMI FENNTARTHATÓ, KÖRNYEZETTUDATOS DOLOG. EGY HULLADÉK-ÚJRAHASZNOSÍTÓ CÉGNÉL PILLANTOTTAMMEG EGY MŰANYAG KERÍTÉSLÁBAT, INNEN INDULT EL A FANTÁZIÁM. [...] KÖZBEN AZT LÁTTAM, HOGY ÓRIÁSI HEGYEKBEN ÁLL A MŰANYAG SZEMÉT A TELEPHELYEKEN. [...] ZÖLD UTAT KAPTAM, AMELYHEZ ANYAGI ÉS KAPACITÁSBELI SEGÍTSÉGET IS NYÚJTOTT.” BORS ICS BALÁZS
RkJQdWJsaXNoZXIy MjIzNzg=