az erdők életében gondolkodunk, akkor úgy tűnik, hogy sok időnk van erre, de ha az emberi léptéket nézzük, akkor ugyancsak kevés. Tíz-húsz év múlva már komoly problémát fog okozni egy házépítésnél, hogy miből készüljön a tetőszerkezete. Fenyőből lehet, hogymár nem tudjukmegcsinálni, mert nem lesz, lehet, hogy szürke nyárból kell. De a változás a technológiát is érinti majd. Ha csak a forgácslapgyártást nézzük: ott sem mindegy, hogy milyen faanyagokat használunk. És ami nagyon fontos, hogy amikor elindítunk egy ilyen jellegű változást, akkor fejben is át kell állni a szakembereknek, a változást mindenkinek el kell fogadnia. Ha magát az iparágat nézzük, nemzetközi szinten a harmadik legnagyobb foglalkoztató a fém- és autóipar mellett, tehát komoly jelentősége van. De emellett egy klímasemleges, karbon-negatív tevékénységet végző iparág is. 2030-ra karbonsemlegesek akarunk lenni, így tehát a faipart kell fejleszteni. Ha értéket akarunk felmutatni, a faiparra kell fókuszálnunk az erdőgazdasággal együtt. Ennek nemzetgazdasági szempontból is óriási a szerepe. A FALCO Zrt. is úgy tekint az erdőre, mint egy folyamatosan megújuló nyersanyagbázisra. Ugyanakkor ezt ún. cascade rendszerben működtetjük, azaz minden felmelegedés drámai hatással van Magyarország és Közép-Európa erdeire. A növekvő hőmérséklet, az aszályos időszakok gyakoribbá válása és az invazív fajok terjedése súlyosan érint számos, eddig jellemző fafajt. Különösen veszélyeztetett a lucfenyő és a bükk, melyek a megváltozott körülmények között egyre nehezebben maradnak fenn, és érzékenyebbé válnak a kártevők, betegségek támadásaival szemben. Éppen ezért mi is erdő alapú faipart építünk. Ez azt jelenti, hogy már a termelésnél az erdőgazdaságnak is hosszútávon úgy kell terveznie, hogy olyan fafajokat ültessen, melyek tudnak alkalmazkodni a klímához. A jövőben várhatóan egyre nagyobb szerephez jutnak az ellenállóbb, szárazságtűrőbb és melegkedvelőbb fafajok. Ilyenek lehetnek akár invazív fajok is, mint pl. az akác, a kocsányos tölgy vagy a cser és a szürke nyár. A mi feladatunk pedig az, hogy ezeket megtanuljuk feldolgozni, rájöjjünk, hogy milyen módon tudjuk alkalmazni mind a bútor-, mind az építőipar területén. A Soproni Egyetem Faipari Mérnöki és Kreatívipari Karán kifejezetten ezzel foglalkoznak, erre fókuszálnak, és az elkövetkezendő időszakban is ez lesz a fejlesztés középpontjában. De a gyakorlati világnak is alkalmazkodnia kell ehhez: ki kell találnunk, hogy milyen gépekkel lehet megmunkálni ezeket a fafajokat, ehhezmilyen eszközök szükségesek, és az építőiparnak-, bútoriparnak milyen felhasználási lehetőségei lesznek ezekből az anyagokból. Ez egy nagyon hosszúmunka lesz. Ez a viszonylag gyors változás milyen módon határozza meg a magyar faipart, milyen kihívásokkal kell szembenézni majd a közeljövőben? A magyar faipar egy olyan ágazat, amely mélyen gyökerezik az ország gazdaságában és kultúrájában, ugyanakkor számos kihívással és lehetőséggel néz szembe napjainkban. A globális éghajlatváltozás, a fenntarthatóság iránti növekvő igény, a technológiai fejlődés és a gazdasági környezet mind befolyásolják a faipar alakulását. Az alkalmazkodás nem könnyű. Ha 75 INTERJÚ faanyagot az értéke alapján használunk fel. Ott hagyjuk az erdőn azt, amit más jól tud hasznosítani, mi pedig igyekszünk a csekélyebb értékű, rosszabb minőségű, vagy éppen hulladék anyagot felhasználni. A fára is igaz, hogy nem vész el, csak átalakul. A gyártás során keletkező fahulladék hogyan válik másodlagos nyersanyaggá? A körforgásos gazdaság elveinek térnyerésével a fahulladék, mint másodlagos nyersanyag, felértékelődik. Ez nem csupán környezetvédelmi, hanem gazdasági szempontból is kiemelkedően fontos. A faipari melléktermékek és a fogyasztás után keletkező fahulladék újra hasznosítása számos előnnyel jár: csökken az alapanyag-függőség, így kevesebb friss fa kitermelésére van szükség. Minimalizálható a környezetterhelés, mivel kevesebb a lerakásra kerülő hulladék mennyisége, és elkerülhető az égetéséből származó légszennyezés. A fahulladékból készülhetnek forgácslapok, vagy akár innovatív kompozit anyagok is, a nem újrahasznosítható fahulladék biomassza erőművekben való felhasználása pedig a fenntartható energiatermelést tesz lehetővé. A nemzetgazdaság és a magyar faipar számára is kulcsfontosságú a fahulladék gyűjtési-, válogatási- és feldolgozási infrastruktúrájának fejlesztése, valamint a másodlagos nyersanyagokra épülő termékek piacának bővítése. A körforgásos gazdálkodást most már a legtöbb cég előtérbe helyezi, mi is sokat beszélünk róla, már a gyerekek is jól tudják, hogy mi ez. Igenis van értéke a hulladék felhasználásának, sőt ezekre, mint másodlagos nyersanyagokra tekintünk. Például a lomtalanításból származó kidobott bútor is másodlagos nyersanyag. Nemkevésmunkát és innovációt igényel ezeknek a hasznosítása, sokat kell tennünk azért, hogy ezeket kiszelektáljuk, eltávolítsuk a fém- és egyéb idegen anyagokat. Ehhez egy komoly technológiánk van, melyet 2019-20ban indítottunk el, ésmáramár egy termelő berendezéssé vált. Eljutottunk arra szintre, „A MAGYAR FAIPAR EGY OLYAN ÁGAZAT, AMELY MÉLYEN GYÖKEREZIK AZ ORSZÁG GAZDASÁGÁBAN ÉS KULTÚRÁJÁBAN, UGYANAKKOR SZÁMOS KIHÍVÁSSAL ÉS LEHETŐSÉGGEL NÉZ SZEMBE NAPJAINKBAN. A GLOBÁLIS ÉGHAJLATVÁLTOZÁS, A FENNTARTHATÓSÁG IRÁNTI NÖVEKVŐ IGÉNY, A TECHNOLÓGIAI FEJLŐDÉS ÉS A GAZDASÁGI KÖRNYEZET MIND BEFOLYÁSOLJÁK A FAIPAR ALAKULÁSÁT. AZ ALKALMAZKODÁS NEM KÖNNYŰ. HA AZ ERDŐK ÉLETÉBEN GONDOLKODUNK, AKKOR ÚGY TŰNIK, HOGY SOK IDŐNK VAN ERRE, DE HA AZ EMBERI LÉPTÉKET NÉZZÜK, AKKOR UGYANCSAK KEVÉS.” KOVÁCS TAMÁS
RkJQdWJsaXNoZXIy MjIzNzg=