Ez többnyire úgy történt, hogy a távozó munkavállalók, művészek helyébe nemvettünk fel újakat, hanem az ellátatlanul maradt feladatokat igyekeztünk leosztani a maradottak között. Erre azért volt szükség, mert az évek során a fenntartói támogatások nem növekedtek, csak a jegyárak növelésével maradt némi mozgásterünk arra, hogy – ha csak részben is – teljesíteni tudjuk a dolgozók bérigényét. Mivel általános béremelésre 2023-ban volt lehetőségünk utoljára, a létszám csökkentése során felszabaduló forrásokból igyekeztünk a megmaradó munkavállóknak béremelést biztosítani. Jelenleg a színészlétszámunk velem együtt 20 fő, ez tovább már nem csökkenthető, elértünk egy olyan „egyensúlyi állapotot”, amelyben a nézői és tulajdonosi elvárásokat még tudjuk teljesíteni, azonban a mostaninál nagyobb működési volumenre – több bemutató, több előadás, több esemény – már nincs kapacitásunk. Ráadásul nagy nehézséget okozott a Covid, majd az energiaválság. Csak egy példa: 2022-ben az egész évi fűtésünk került 6 millió forintba, rá egy évre naponta lett félmillió. Többször be is kellett zárnunk. Nőtt az infláció, nőttek a munkabérek. A legkevesebb, amire jut, az a produkció. Hogyan lehet rentábilissá tenni aműködtetést így? Ezek az okok rákényszerítettek minket egy más jellegű működés kialakítására, amely magában foglalta a korábbitól eltérő műsorstruktúra és üzemméret alkalmazását is. Célunk az volt, hogy a nagyságrendileg változatlan támogatási összegek mellett úgy működtessük a színházat, hogy egyrészt teljesíteni tudjuk a fenntartói és az állami elvárásokat, másrészt a lehető legtisztességesebb fizetést biztosítsuk a munkavállalóknak – miközben nem hagyhattuk figyelmen kívül a megváltozott nézői igényeket sem –, mindezt a pénzügyi stabilitás megőrzése mellett. A saját bevételek kb. negyede származik a nézőktől, a többi normatív és eseti támogatásokból. Színházunk esetében a jegyvásárló nézők a vidéki átlagnál mindig nagyobb arányt képviseltek, így működésünk fókuszába a jegyvásárló nézők kiszolgálása került a bérletes közönség megtartása mellett, hiszen továbbra is a bérletesek adják a műsortervezés bázisát és biztosítják az előadások szájhagyomány útján való népszerűsítését is. Ha növelni akarjuk a bevételünket, egyetlen valós saját mozgásterünk a jegy- és bérletárakmérsékelt emelése, viszont itt egy dilemmábaütközünk, hiszenazért kapa színházmind állami, mind önkormányzati támogatást, hogy elérhető áron biztosítson magas minőségű kulturális élményeket. Amennyiben továbbemelnénk az árakat, félő, hogy anyagi megfontolásból a színházrajongók egy csoportja kiszorulhat a nézőtérről. 89 INTERJÚ
RkJQdWJsaXNoZXIy MjIzNzg=