Figelmükbe ajánljuk Banyár József, a Corvinus Egyetem kutatója a német nyugdíjrendszer alapján tett javaslatait a magyar nyugdíjrendszer rendszer reformjára.
Magyarországnak jövő év közepéig jelentenie kell az Európai Bizottságnak arról, hogyan tervezi megreformálni a nyugdíjrendszert a hosszú- és középtávú fenntarthatóság érdekében, és azt 2025 első negyedévének végéig hatályba is kell léptetnie. Ennek középpontjában az egyéni pontrendszer áll, amelyben a nyugdíj mértéke az összegyűjtött nyugdíjpontokkal arányos. Egy évi átlagbér után egy pont jár, évente legfeljebb az átlagbér kétszerese vehető figyelembe. A nyugdíjpontokat évente a bruttó bérindexszel korrigálják a fenntarthatóság érdekében.
A német rendszer másik fontos eleme, hogy a nyugdíjpontokat fenntarthatósági faktorral módosítják, és automatikusan reagálnak a járulékfizetők és nyugdíjasok arányának változásaira, valamint a járulékkulcs esetleges változásaira.
További elemek, amelyeket érdemes átvenni a német rendszerből, a járulékszerzés felső határa, a gyermeknevelésért járó pontok, az egyenlő korhatár férfiak és nők számára, a korábbi nyugdíjba vonulás lehetősége alacsonyabb összeggel, valamint az önkényes változtatások mellőzése és az állami részrendszer kialakítása, amely lehetővé teszi az egyéni nyugdíjmegtakarításokat.
A javaslat továbbá három új elemet is tartalmazna a német rendszerhez képest. Ezek közé tartozik a várható élettartamhoz kötött korhatár-indexálás bevezetése, a családi nyugdíjrendszer bevezetése, amely automatikusan megosztaná a házasság alatt szerzett nyugdíjjogokat, valamint a feltőkésített állami részrendszer gazdagítása és az I. és III. pillér közötti szorosabb kapcsolat kialakítása.
Banyár József a Corvinus docense három elemmel kibővítené azt a magyar implementáláskor: a várható élettartamhoz kötött korhatár-indexálással, a kötelező nyugdíjmegosztással, valamint a feltőkésített állami részrendszer gazdagításával is.
A bővítés első elemeként a várható élettartam növekedését figyelembe véve a szerző folytatná a 2022-ben befejezett korhatáremelést, a covid miatti – vélhetően átmeneti – csökkenés átfordulása után. Ez néhány év múlva indulhatna újra, kb. évi 1-2 pluszhónap hozzáadásával a korhatárhoz. (A Nők40 szabályt pedig – ami alapján jelenleg a nők 40 évi munkaviszony után már választhatják a nyugdíjat – 43 évre szigorítaná és megfontolná annak kiterjesztését a férfiakra is.)
A német rendszer tökéletesítéseként bevezetné a családi nyugdíjat. Ez a javaslat két részből áll: egyrészt a házasság alatt szerzett nyugdíjjogok automatikusan – tehát nem választhatóan, mint Németországban – megoszlanának (“nyugdíjmegosztás”), másrészt a mai özvegyi járadék helyett a házaspárok nyugdíját eleve kétszemélyes járadékként állapítanák meg, ahol a túlélő házastárs járadéka a közös járadék kb. 65-70%-a (de rögzített érték) lenne. Így az özvegy nyugdíjának a nagysága nem függene attól, hogy melyik fél hal meg előbb, mint jelenleg.
Harmadik új elemként a feltőkésített részrendszerben az I. (állami) és a III. (befektetői) pillért szorosabban összefűzné: a tagok adatainak nyilvántartását az I. pillér végezné, míg a III. pillér piaci szolgáltatói végeznék a számlákon lévő pénz befektetését, de „vakszámlákról”, tehát nem tudnák, kinek a pénzét kezelik. Így jelentősen csökkenhetnének a mostani III. pillér költségei. A nyugdíjcélú megtakarításokat pedig alapértelmezetté tenné. A két rendszerből kapott nyugdíjat pedig nem párhuzamossá, hanem egymás utáni ellátásként szabályozná, így kiváltaná a mai drága és bonyolult magán-életjáradék intézményét.
Ezek az intézkedések hosszú távon hozzájárulhatnak a magyar nyugdíjrendszer fenntarthatóságához és méltányosságához, és segíthetnek az időskori jövedelmek stabilitásának megőrzésében.