A minimálbérért dolgozó munkavállalók aránya Európa számos országában meghaladja a 10 százalékot. Az idei év jelentős lépést jelent az EU-tagállamokban a munka- és életkörülmények javítása felé, mivel az EU új minimálbér-irányelvének ez év november 15-ig kell hatályba lépnie.
Az Eurostat legfrissebb jelentése szerint továbbra is nagy különbségek mutatkoznak a minimálbérek között az egyes uniós tagállamokban. A 2024. januári adatok értelmében Luxemburgban a legmagasabb a minimálbér havi 2571 euróval, a legalacsonyabb, 477 eurós minimálbérrel pedig Bulgária rendelkezik.
A megfelelő minimálbér
2017 novemberében az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság meghirdette a szociális jogok európai pillérét (a továbbiakban: pillér), hogy beváltsa a jólét, a haladás és a konvergencia európai ígéretét, és a szociális Európát mindenki számára valósággá tegye. Az Európai Tanács 2019. júniusi ülésén elfogadott 2019–2024-es stratégiai menetrend a pillér uniós és nemzeti szintű végrehajtására szólított fel. Ezzel összhangban az Európai Parlament és a Tanács 2022. október 19-én elfogadta az Európai Unióban a megfelelő minimálbérekről szóló (EU) 2022/2041 irányelvet Az irányelv célja a munka- és életkörülmények javítása az Európai Unióban a törvényes minimálbérek megfelelőségére vonatkozó keretrendszer létrehozásával, a bérmegállapítással kapcsolatos kollektív tárgyalások előmozdításával, a munkavállalók nemzeti jogszabályok és/vagy kollektív szerződések szerinti minimálbér-védelemhez való jogaihoz való tényleges hozzáférésének javításával.
Nemzeti minimálbér-körkép
A minimálbéreket általában a bruttó, azaz a munkavállaló által fizetendő jövedelemadó és társadalombiztosítási járulékok levonása előtti havi bérhányadként adják meg – a levonások országonként eltérőek. A nemzeti minimálbéreket az Eurostat kétévente teszi közzé. Ezek az összegek a minden év január 1-jén és július 1-jén fennálló helyzetet tükrözik. Ennek következtében a minimálbérek e két időpont között bevezetett módosításai csak a következő kétéves adatközlésnél jelennek meg. Az EU-tagállamokban a minimálbérek a bulgáriai 477 EUR/hó és a luxemburgi 2 571 EUR/hó között mozognak. 2024. január 1-jén a 27 uniós tagállamból 22-ben volt nemzeti minimálbér, beleértve Ciprust is (2023. január 1-jétől). A nemzeti minimálbérrel nem rendelkező uniós országok a következők voltak: Dánia, Olaszország, Ausztria, Finnország és Svédország.
A 2024. január 1-jén alkalmazandó nemzeti havi bruttó minimálbér euróban kifejezett szintje alapján az érintett uniós tagállamok három különböző csoportba sorolhatók:
1. csoport (havi 1 500€ feletti nemzeti minimálbér): Luxemburg, Írország, Hollandia, Németország, Belgium és Franciaország. A nemzeti minimálbérek a franciaországi 1 767 eurótól a luxemburgi 2 571 euróig terjedtek.
2. csoport (havi 1001–1499€ közötti nemzeti minimálbér): Spanyolország és Szlovénia. A nemzeti minimálbér Szlovéniában 1 254 euró, Spanyolországban pedig 1 323 euró volt.
3. csoport (havi 1000€ vagy alacsonyabb nemzeti minimálbér): Ciprus, Lengyelország, Portugália, Málta, Litvánia, Görögország, Horvátország, Észtország, Csehország, Szlovákia, Lettország, Magyarország, Románia és Bulgária. Ebben a kategóriában a nemzeti minimálbérek a bulgáriai 477 eurótól a ciprusi 1000 euróig terjedtek.
A 2014 januárja és 2024 januárja közötti átlagos éves növekedési ütem Romániában volt a legmagasabb (+13,3 százalék), ezt követte Litvánia (+12,3 százalék), Bulgária (+10,6 százalék), Csehország (+9,4 százalék) és Lengyelország (+9,2 százalék) . Az uniós tagállamok közül a legalacsonyabb átlagos éves növekedési rátát Franciaországban (+2,0 százalék), Máltán (+2,6 százalék), Belgiumban és Görögországban (egyaránt +2,9 százalék), valamint Luxemburgban (+3,0 százalék) regisztrálták. Az Egyesült Államok a 2. csoportba tartozna (havi 1 137 EUR szövetségi szinten).
A minimálbérek vásárlóerő-egységben (PPS) kifejezve
A minimálbérek közötti eltérések az árszínvonalbeli különbségekkel való kiigazítás után lényegesen kisebbek. A vásárlóerővel kiigazítva Németország áll az élen 1 883 PPS minimálbérrel, ami azt jelzi, hogy a helyi megélhetési költségeket figyelembe véve a német munkavállalók viszonylag nagyobb vásárlóerővel rendelkeznek a minimálbérből származó keresetükből. Ez a PPS-kiigazítás kiegyenlítettebb feltételeket biztosít a bérek tényleges gazdasági hatásának összehasonlításához a különböző gazdasági feltételekkel rendelkező országok között.
|
Az EU-n belüli összehasonlíthatóság megteremtéséhez a bruttó hazai terméket vagy annak főbb összetevőit egy speciális pénzegységben, az ún. vásárlóerőstandard-ban fejezik ki, amit PPS-sel (angolul Purchasing Power Standard) rövidítenek. A PPS egy olyan fiktív valutaegység, melynek vásárlóereje ugyanakkora, mint egy euróé az EU-ban átlagosan. Forrás: ksh.hu |
A nemzeti minimálbérrel rendelkező uniós tagállamok vásárlóerő-egységen alapuló összehasonlítása szerint három csoportba sorolhatók:
1. csoport (ahol a nemzeti minimálbér PPS 1 250 felett van): Németország, Luxemburg, Hollandia, Belgium, Franciaország, Írország, Lengyelország, Szlovénia és Spanyolország. A nemzeti minimálbérek a spanyolországi 1374 PPS és a németországi 1883 PPS között mozogtak.
2. csoport (ahol a nemzeti minimálbér 1 000 PPS és 1 250 PPS között van): Litvánia, Horvátország, Románia, Ciprus, Portugália, Görögország, Málta és Magyarország. A nemzeti minimálbérek a magyarországi 1 007 PPS és a litvániai 1 172 PPS között mozogtak.
3. csoport (ahol a nemzeti minimálbér 1 000 PPS alatt van): Csehország, Szlovákia, Észtország, Lettország és Bulgária. A nemzeti minimálbérek a bulgáriai 816 PPS és a csehországi 948 PPS között mozogtak.
Fontos a minimálbérek rendszeres kiigazítása
A reálminimálbérek a legtöbb uniós tagállamban csökkentek, amikor az infláció 2022-ben elérte a legmagasabb szintet. Az OECD rendszeres felülvizsgálatra szólít fel az alacsonyan fizetett munkavállalók életszínvonalának védelme érdekében. „Fontos, hogy a törvényes minimálbéreket rendszeresen kiigazítsák” – áll az OECD Minimum Wages in Times of Rising Inflation című jelentésében.