Európa karácsonyi süteménykultúrája rendkívül gazdag, és régiótól függően más-más fűszereket, aszalt gyümölcsöket, magvakat vagy épp mézes tésztákat helyez előtérbe. A legismertebb európai ünnepi édességeket alapanyagaik és jellegük alapján is érdemes áttekinteni, megsütni.
1. Németország ikonikus süteménye: Christstollen
A stollen Szászország büszkesége. Drezdában az első írásos említése 1474-ből való, egy kórház számláján szerepel. Az adventi böjt idején akkoriban vajat sem lehetett használni, a drezdai pékek a 15. század végén kaptak pápai engedélyt rá, ezt a levelet ma is „vajlevélként” emlegetik. A hosszúkás, porcukorral hintett forma a hagyomány szerint a pólyába takart kis Jézust jelképezi. A Dresdner Christstollen 2010 óta az Európai Unióban oltalom alatt álló földrajzi árujelző: csak Drezdában és tizenkét környező településen sütött, kézzel formázott stollen viselheti ezt a nevet.
Drezdában minden évben Stollenfestet is tartanak a második advent előtti szombaton.
.jpg)
2. Olaszországban nagy hagyománya van: a Panettone-nak
Ez a sütemény egy kupolás kalács, amelyről Olaszországban több legenda is kering. A legismertebb szerint a Sforza-udvar konyháján egy Toni nevű kuktafiú mentette meg a karácsonyi lakomát: a félresikerült desszert helyett a félretett kovászából sütött édes kenyeret, a hercegnek nagyon ízlett, ezért „Toni kenyerének” nevezte el. Ennek történelmi bizonyítéka nincs, de a név máig ehhez kötődik. Az olasz állam 2005-ben rendeletben szabályozta, mi nevezhető panettonénak: legalább 16 százalék vajzsiradékot, legalább 4 százalék tojássárgáját és legalább 20 százalék mazsolát és kandírozott citrushéjat kell tartalmaznia, és természetes kovásszal kell kelnie.
.jpg)
3. Németország mézeskalácsa: a Nürnberger Lebkuchen
A nürnbergi mézeskalácsot frank szerzetesek is sütötték a 14. században, ugyanis a város, a kereskedelmi útvonalaknak köszönhetően könnyen hozzájutott a fahéjhoz, a szegfűszeghez és a kardamomhoz. 1996. július 1. óta oltalom alatt álló földrajzi árujelző az Európai Unióban. A legnemesebb változata az Elisenlebkuchen, amelyet egy mestercukrász lányáról neveztek el. Az eredeti Elisenlebkuchen tésztájában legfeljebb 10 százalék liszt lehet, és legalább 25 százalék dióféle.
.jpg)
4. Franciaország karácsonyi farönkje: a Bûche de Noël
Állítólag Európa-szerte szenteste nagy fahasábot gyújtottak meg, amelyet vízkeresztig minden nap újra felélesztettek. A 18. századra ez a szokás kikopott, a párizsi cukrászok pedig ehető alternatívát hoztak létre. Az első ismert receptje Pierre Lacam 1890-es könyvében jelent meg, a feltalálását ő maga Antoine Charabot cukrásznak tulajdonította, 1879-re datálva.
.jpg)
5. Csehország fonott kalácsa: a Vánočka
A cseh fonott kalács első írásos említése a 15. századból való, Holešovi János bencés szerzetes karácsonyi értekezéséből: szerinte a fonat a pólyába tekert kis Jézust jelképezi. Kilenc szálból fonják, három rétegben. Alul négy szál a földet, a napot, a vizet és a levegőt jelenti, középen három az értelmet, az akaratot és az érzelmet, felül kettő a szeretetet és a bölcsességet. A 16. században még csak céhes pékek süthették, a házi sütése a 18. században terjedt el. A cseh háziasszonyok a hagyomány szerint fehér kötényben, kendővel a fejükön és teljes csendben sütötték a vánočkát.
.jpg)
6. Görögország ünnepi asztalán mindig van: Melomakarona
A görög karácsonyi asztal elmaradhatatlan süteménye a mézes melomakarona és a porcukros, mandulás kourabiedes. A melomakarona neve a méz (meli) és a makaria szóból áll, utóbbi az ókorban halotti tor alkalmával kínált kis kenyérke volt. Az évszázadok alatt lett belőle karácsonyi sütemény.
.jpg)
7. Anglia legfinomabb pitéje: a Mince pie
Az angolok ünnepi pitéjébe a Tudor-korban még bárány- vagy ürühús került, aszalt gyümölccsel, fahéjjal, szegfűszeggel és szerecsendióval. Akkoriban téglalap alakúra készítették, és néha tésztából formált kis Jézus került a tetejükre. A kerek forma csak a reformáció után terjedt el, és a hús a viktoriánus kor végén és a 20. század elején maradt ki belőle végleg.
.jpg)
8. Svédországban igen kedvelt Luca napi sütemény: a Lussekatt
A sáfránytól sárga svéd kalácsot december 13-án, Luca napján eszik, ugyanis ilyenkor a svédek a fény ünnepét ülik. A sáfrányos zsemle a 17. században még előkelő sütemény volt, viszont a19. században vált széles körben elérhetővé, és ekkor kapcsolódott össze a karácsonnyal és Luca napjával.
.jpg)
Forrás: famili.hu